Menü
 
Baranta Piac

Friss Méz kapható T.miklóson B.Mihály 06-702/350-251

Selyemfű méz 1kg 1.700,-Ft

Friss tej kapható 130,-Ft a Székács Szakközép Iskola Tanboltjában

 

 

 

 

 

 
Cíkkek
 
Naptár
2017. Augusztus
HKSCPSV
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
<<   >>
 
Íj és nyílkészítők
 
Magyar nyelv
Magyar nyelv : Kunokról

Kunokról

Magyar Adorján  2010.01.07. 13:02

Semsei Atilla nyomán


 

Bár a különböző magyari törzsek, mint kunok, besenyők, kabarok, székelyek, avarok, jászok és a többi, annak dacára is, hogy sok-sok ezredéven át a Kárpát-medencéből való szétvándorlásuk után a különböző életmód és különböző éghajlat, majd kint más népekkeli keveredés folytán közöttük mind nagyobb különbségek keletkeztek, de azért egymásnak mégis úgy eredetüket, fajukat, mint nyelvüket illetőleg is rokonai voltak, aminek ők tudatában is maradtak, és a közös eredet a különbségek dacára is még fölismerhető volt, valamint amíg ősvallásukat megtartották, vagyis mozaismusra, buddhizmusra, kereszténységre, mohamedanizmusra nem tértek, addig a közös eredetet nem feledték volt, annak dacára sem, hogy későbbi időkben egymással szemben sokszor ellenségességbe is kerülve, egymás ellen harcoltak is. Az említett idegen, azaz már prófétai vallások valamelyikére térve a közös eredetet is feledték, valamint a szokások, hagyományok, majd a nyelv is mindinkább elváltozott, annyira, hogy ma már csak gondos vizsgálattal találhatjuk még meg a rokon vonásokat, amelyek közül a legszembetűnőbbek egyike az, hogy nyelveik többnyire még ragozóak maradtak, habár az idegen befolyás ebben is mind több és több elváltozást okozott, így például mind több és több elővetést hozván létre az eredetileg tisztán ragozó nyelvekbe. Mégis, amíg ősnépeink a maguk természeti ősvallását el nem hagyták, addig a nyelv elváltozása egyik legfőbb akadálya az volt, hogy nyelveik szavai szerves és a legszorosabb összefüggésben lévén vallási fölfogásukkal, ez tehát a szavak elváltozását nem engedte meg, egyrészt, de másrészt egykori magas szellemi műveltségünk idején bizonyára az ősvallás írástudó és kiváló természetismerettel bíró tudós papjai, a táltosok (régibb szóval, ahogy ezt a nép ma is ejti: tátosok, azaz tudósok) valószínűleg tudatosan is alkottak szavakat és fejlesztették a nyelvet. Például különösen azáltal, hogy a vallásos fogalmak és az ezekkel összefüggésben lévő tárgyak, állatok és növények pontosabb megjelölésére szavakat képeztek és ezeket tanították is, habár természetesen maga a nyelv és a szócsoportok még maguktól, azaz a Természet törvényei szerint alakultak volt ki, eleintén csak egyszerű hangadásokból szavakká, majd nyelvvé, nyelvszerkezetté és nyelvtani alakulatokká.
 
A tulajdonképpeni magyar törzsnek tehát legközvetlenebb rokona, testvére a kún törzs volt, ami a Magyarról és Hunorról szóló ősmondánkban is kifejeződik, de kitűnik a két törzs kultuszbeli és alapszócsoportjabeli azonosságból is, amennyiben a két szócsoport is egymástól tulajdonképpen csak abban különbözik, hogy a magyar szócsoportban a lágy g, gy és ezek némi átalakulásával a szintén lágy d hang szerepelt (az m és n mellett) az ezeknek megfelelő, de kemény k hang, a d helyett pedig a t. Holott a h hang általános maradott mindkét szócsoport számára. Hozzátevődött ezekhez még az orrhangos ng, nd és nt hang összetétel is, de természetesen sohasem a szó elején, hanem csakis a szó végén, avagy a már többtagú szavaknál a szó közepében is. Például sohasem úgy, hogy nkún, ntun, hanem csak kúnt, tunt, avagy többtagú szavaknál, mint például a tündér, vagy a kender és kontár, kantár, stb. szavainkban. Mindezekhez járult még a j hang, amely úgy a magyaroknál, mint a kunoknál is szerepelt, és utóbbiaknál különösen a kört, karikát és a kígyót is jelentő és két azonos mássalhangzóból álló szóalakokban volt meg, amilyenek például kék, kuk szavaink, amelyek a j hang révén ilyen alakokat vettek föl : kéjék, kujuk, avagy az egyik mássalhangzó elmaradásával például kij és megfordítva jik, de amely utóbbi kettőt a magyar törzsek inkább kigy- és gyik-nak ejtették, amiből a mai magyar kígyó és gyik szavak is keletkeztek, de ismeretes, hogy a régi magyar nyelvben azért a kígyót nevezték kijó-nak is, és hogy nevezi ezt az alföldi magyarság némely része így még ma is. (A kunok nyelvében kijó annyit tett mint csúszó).
 
Említettem, hogy a kunok vallásos alapjelképe az ék volt. Miután pedig ők, azaz tulajdonképpen csak a "fehérkunok” ősidők óta és eredetileg a magas, havas hegyeket lakták, náluk egyúttal a kőnek is nagy kultusza fejlődött ki, s az ék vallásos jelképük is a kőből, vagyis az úgynevezett "marokkő” — vagy "marokék”-ből (a német tudósok által "Faustkeil”-nak nevezett) keletkezett, mivel ez volt az emberiség igen régi korában egyik legkezdetlegesebb és azon ősidőkben egyik legáltalánosabb fegyvere és szerszáma, amelyet markába szorítva, vele az ember hatalmas ütéseket bírt adni, e hegyes követ tehát úgy fegyver- mint szerszámként is használva. De természetesen ez csak az ősemberiség hegylakó részénél volt így, de nem a síkságlakónál, mivel hiszen többnyire a síkságon, amilyen a Csalló-köz és a Magyar Alföld is, kő nem lévén, ott eredetileg minden szerszám és fegyver fából és csontból készült.
 
Ék szavunk nem is más, mint kő szavunk amelynek régen kú, ke, ko kiejtése is volt megfordított alakja, de amely ezenkívül tökéletesen egyezik a német Ecke (ekke) = sarok, szöglet szóval, amely tehát szintén ék alakú valamit jelent. De hiszen ide tartozik eke szavunk is, mivel az eke lényege is valóban egy ék, amely a földbe hatol, azt hasítja, szétveti. Tudjuk pedig, hogy a régi faekék helyére régen rézből majd vasból, a legrégibb időkben azonban kovakőből erősítettek éket. Kő és ék szavaink ősegyszerű szavak, egy mássalhangzóból és egy magánhangzóból képezve, amelyekkel viszont ököl szavunk ök töve is egyezik. Az őskunok úgy az ök mint az üt igével (a kún k és t mássalhangzóval képezett) az ütést és döfést fejezték ki, s ezen ököl szavunk második szótagja ugyanaz, mint más szavakban hat-ol, behatol, ének-el, füst-öl stb. szavaink utolsó szótagja. Vagyis ökölni, öklelni tulajdonképpen csak annyit jelentett, mint ütni, de mivel a marokkő hegyes is volt, tehát e szónak ütve szúrás, azaz döfés, kún szóval, öklelés értelme is lett. Meg is jegyzendő, hogy ezen ök igető megfordítva kő szavunkat adja, de ugyanezt adja maga az ék szó is, mivel kő szavunknak régen ke, ké kiejtése is volt, a magánhangzók könnyű elváltozását pedig már említettem. Viszont üt szavunk megfordítva tű, amely szó régen a hegyes kőre is vonatkozhatott, de tudjuk, hogy az ősök tűi még nem fémből, hanem csak csontból készültek. Ide tartozik a latin acus és acutus = tű és hegyes szó, valamint a szláv igla szó is, amely csak lágyult kiejtésű, de tű jelentésű, és a mi öklel szavunkból származott, mert ék szavunknak ik sőt üklű alakja is létezett (Ballagi: A magyar nyelv szótára), ami tehát azt jelenti, hogy öklel szavunknak is kellett létezzen iklel és üklel kiejtése.
 
Megtaláljuk azonban az éknek más kún, de bizonyára későbbi keletű, mert már három hangból álló nevét más nyelvekben is. Ilyen a latin cuneus, conus (kúneusz, kónusz) = ék, és az olasz és német cantone (kantóne) és Kante = sarok. Az ék ilyen neve a mai magyar nyelvből már kiveszett, de hogy a kunokéban okvetlen megvolt, bizonyítja azon tény, hogy hiszen e szavak azonosak magával a kún névvel, amely szó keleti török nyelvjárásokban ember jelentéssel is fönnmaradott. A kunok vallásos alapjelképe éppen az ék volt, és tehát minden kún magát egy-egy romboló, ható ékkel azonosította, aminthogy a kunok magukat az istenség, azaz a Mindenség romboló illetve büntető hatalmának is tartották, akik küldetése, rendeltetése is az azon népeket büntetni, amelyek azt megérdemelték, vagy is hogy őket a Természet örök törvénye rendeli oda, ahol reájuk szükség van. Tudjuk a történelemből, hogy amikor I. Leó pápa Atillától azt kérdezte : „Ki vagy te, rettenetes ember?”, ő azt felelte: „Isten ostora vagyok, akit azért küldött, hogy bűneitekért büntesselek !” Őseink eszejárását megismerve, e szavakat is jobban értendjük.
 
Tény, hogy minden behatoló, ütve, szúrva vagy vágva romboló fegyver lényege mindig az ék, amely szétvetve rombol. De említettem már azt is, hogy őseink is már megállapították volt, hogy az erőny alkotni is, de rombolni is képes. Habár a kunok vallása tehát rombolóelvi volt, ellentétben a magyar törzsek alkotóelvi vallásával, de azért, miként a magyarok a rombolóelv szükségességét, ugyanúgy a kunok az alkotóelv szükséges voltát, létezését is elismerték. Ezért náluk szerepelt az alkotóelv is, például a nemzésben, amennyiben ők a férfit és magát a hímtagot is egy éknek azaz egy kún-nak fogták volt föl, amely behatolva előbb rombol is (defloratio), de azután alkot, új életet teremt. Tény, hogy keleti török nyelvekben a kún szó férfit jelent, és bizonyára megvolt e jelentése a régi, igazi kún nyelvben is, amely szóval azonos a mai magyarban is kan = hím szavunk, amelyet a székelyek kam-nak ejtenek, amely kiejtéssel viszont pontosan egyezik az általános magyar hím szó. E kam és hím szó megfordított alakja a mag szavunk, amely makk és mák szavainkban kún kiejtésben is él. Makk-nak egyébként a hímtag fejrészét is nevezzük. Az oromo nyelvben kúntorro a hímtag egyik neve.
 
Elmondottam, hogy a magyarok gömbölyű tetejű fövegeket viseltek. Viszont legalább néprajztudósaink előtt eléggé ismeretes, hogy a "kúnsüveg” régen hegyes tetejű volt, és hogy ez a "Bécsi Képes Krónika” képein is látható, valamint középkori templomi falfestményeken is. De látható ugyanilyen magas és hegyes kúnsüveg a nevezetes behisztuni (Ázsia) szikla fölirat domborművén egy fogoly fején is. A fölirat szövege szerint az alak a szkíták Munka nevű királya, akit hadifogolyként, megkötözve vezetnek. A név (m-nk) tisztán kún hangzású. Tény, hogy az oláhok magas, hegyes báránybőr süvegeiket ma is még cuman-nak (kumán) nevezik, azt pedig tudjuk, hogy a kunok kumán és komán néven is általánosan neveztettek, bár előfordult e név kamán, kammán alakban is. Az oláhok által viselt ilyen süveg többnyire fekete, de viselnek fehéret is, a régi fehér kunoké azonban bizonyára mind fehér volt, és nem is bárány, hanem fehér kutya bőréből, azaz szőrméjéből készült. Az általam látott és ismert adatok révén tehát a fehér kunok fövegeit e rajz szerint rekonstruálhatjuk. Készülhetett az ilyen süveg egészen posztóból, de készülhetett belsejében szőrmésen hagyott kutyabőrből is, csakhogy a hegyes, ék alakú részén (azaz a bőr belső felületén) mindig pirosra festett volt, esetleg ezüstösen díszített, kihímezett varratokkal, elöl a hasíték, azaz a varrat azért volt nyitva hagyva (de esetleg begombolhatóan), hogy a karima könnyen lehajtható legyen. E karima mindig fehér volt, esetleg szintén ezüstös díszekkel. E karima vagy elöl volt magasabb, vagy köröskörül egyenlő magas, vagy pedig hátul magasabb, azért, hogy lehajtva, esőben a nyakat jobban védje. A karima, különösen ha szőrmés volt hidegben a fület is igen jól védte. A süveg magas, ék alakú része volt a kunok viseletében az egyetlen piros valami, míg minden más csak fehér, világos- és sötétkék volt, kevés feketével, de sok ezüsttel. A süveg piros része egyúttal a kutya hímtagját is jelképezte, mivel ősidőkben ez volt a kunok egyetlen háziállata, s ezenkívül kultuszbeli állata is, de eredetileg csakis, amint alább látni fogjuk, csakis egy igen nagytermetű, fehérszőrű fajta, és a hideg északi tájak hegyeiben ma is élő fehér színű farkas (lássad: Brehm: "Tierleben”. 1925. évi kiadása, 12. kötet 211. oldalon írja, hogy északi tájakon fehér farkas is van).
 
Ismeretes az is, hogy hegylakó népek általában sokkal magasabb termetűek, mint a síkságlakók, amiből jogosan következtethetjük tehát, hogy magas termetűek voltak a fehér kunok is, ellentétben a zömök termetű magyarokkal és a fekete kunokkal, azaz hunokkal.
 
A fehér kunok első, legrégibb háziállata tehát a kutya volt, éspedig azon igen nagy, farkas alakú, de a farkasénál hosszabb szőrű, fehér, komondor-nak nevezett kutyafajta, amelyet a Magyar Alföldön, főképp a Kunságokon ma is tartanak. Tény, hogy úgy a komondor szó, mint maga a kutya szavunk is kún alakú, utóbbi k-t mássalhangzókból képezve. De kom alakú az előbbi, valamint megvan ennek k-n-es változata a görög küon, latin canis, olasz cane, k-nd, k-nt-s alakja a német Hund, régen Hunt = kutya szavakban.
 
Meglepő egyezés pedig az, hogy a kúnsági kapukon, a tetőn, címerszerű díszként ma is ott látjuk a farkasalakú komondor-kutya ábrázolatait, bár ugyanott látjuk némely kapu tetején még a kígyót és egy madár alakot is. (Néprajzi Értesítő. 1908. 1-18. old.) A madáralak valamikor talán sas vagy keselyű lehetett, de ma mindezen alakzatok, valamint egész, valamikor gyönyörű népművészetünk általában is, ma a hanyatlás utolsó fokán vannak már; mert az örökös rosszallás, másrészt félművelt vagy a magyarsággal szemben ellenséges indulatú emberek által gúnyolva, de a mai gyáripar által is elnyomva, mindezt a nép már mindinkább elhanyagolta. Az itt bemutatott alakzatokon is látszik, hogy csak deszkából lombfűrésszel hanyagul kivágták. Mégis, ősvallásunkat ismerve, rendkívül érdekes voltukat még így is észrevesszük.
 
A madáralak, ha valamikor valóban sasféle volt, akkor valószínűleg kondorkeselyű lehetett, amely kún hangzású szó azonban nem onnan származhatott, minthogyha e madár tollazata lett volna kondor (göndör), hanem onnan, hogy a keselyűféle madarak különösen, de a sasfélék is néha a magasban óraszámra keringenek körökben és kacskaringóban, figyelve a földet és zsákmányra lesve, várva, és mert a kún szócsoport szerint e szavak kondor, göndör valószínűleg kört és kacskaringót (spirált) jelentettek. A sasféle madarak keringő, köröző szállongásáról alább is kell majd még írnom, azon őstörzseinkkel kapcsolatban, amelyeknél a sasnak nagyobb szerepe volt, mint a kunoknál.
 
Hogy a kígyónak a kunok szimbolikájában szerepe volt, neve is tanúsítja. Mai nyelvünk kígyó szava ugyan félig már magyar kiejtésű, de az Alföld némely részén a nép ma is kijó-nak mondja, s ilyen alakban régebbi nyelvünkben is megvolt. E szó még régibb alakja azonban az -on képzős kion, kijon, még régebbi alakja pedig kiovon, kijovon, ez utóbbi pedig meg rövidülve kijovó, kijov, kiov voltak. A csúszást, siklást kifejező szó a kunoknál ugyanis kij volt, de amely szónak ezen kívül még folyás értelme is volt, ami a kunoknál a kígyó csúszó, sikló, folyásszerű mozgását is jelentette. Mivel azonban a kígyó, főképp mérges volta miatt, már a legrégibb ősember gondolkodása szerint is a gonoszság megszemélyesítője és jelképe lett, ez fejti meg kaján vagy kiján = gonosz, álnok, rosszindulatú szavunkat, de amely szó eredeti értelme bizonyára szintén kígyó (kijon) volt. Ismerjük a kígyó biblia beli szerepét is, de e szavaink fejtik meg a szintén bibliabeli Kain vagy Kajin nevet is, amely bibliai testvérgyilkos nem is más, mint a gonoszság költői megszemélyesítése (míg az Abel név kétségtelenül a jó, ja, jav, jab, jámbor szavak valamely alakjából kellett keletkezzen. Tény, hogy e szavunk a törökben j-sítetlenül ejí = jó-nak hangzik). Törökül ma is kajín = gonosz, míg a finnben heijú jelent szintén gonoszat. Viszont az abesszíniai tigréi nyelvben kain = áruló. (Manfredo Camperis: "Manuale tigre-italiano”. Milano 1894. Manuali Hoepli.) Továbbá azaromo (galla) nyelvben kic = hurok, kelepce, gonosz csel, azt pedig szintén a Bibliából tudjuk, hogy a régiek fölfogása szerint a kígyó a Gonosz, az embereket megcsalja, rosszra téríti. Hogy pedig a hurok ugyanúgy szorít össze és fojtogat, mint áldozatát a kígyó, és hogy lesből is ugyanúgy vethető emberre, állatra, mint ahogyan a kígyó veti magát áldozatára, eléggé ismeretes, úgyhogy a hurok-kígyó-csel-kajánság összefüggés egészen magától értetődő dologként jelenik meg, de amiből egyúttal azt is látjuk, hogy mindez a Bibliánál sokkal régibb eszmetársulás, és hogy bizonyára az emberiség őskorából származó dolog. Ammianus történetíró jegyezte föl a hunokról, hogy a vetőhurkot harcban fegyverként használták. Tény, hogy ugyanezt az alföldi magyar csikósok, bizonyára főképp a kunok nagy ügyességgel használják ma is, és hogy a rohanó, félvad ménesből is a kívánt lovat a hurkot a szintén rohanó lovukról annak nyakába vetve, bármikor ki tudják fogni. Való igaz az is, hogy 1848-ban, szabadságharcunk idején az alföldi csikósok az osztrákok elleni harcokban a hurkot fegyverként szintén használták, úgy, hogy azt az ellenséges lovasra vetve ezt lováról lerántották. Az amerikai spanyol lovasok "lasso”-ja sem egyéb, mint az ilyen vetőhurok. Kiemelhetem, hogy az aromo kic szót az olasz szótár is a laccio (olvassad: laccso) és insidia = gonosz csel szavakkal fordítja.
 
Törökül kaj = siklás, csúszás, míg arabul haiji, szerbül guja = kígyó, azaz kijó. A kígyó sikló, csúszó, de egyúttal hajlongó mozgásával függ össze hajlik, hajlong szavunk, amelynek megfelelője a népünk ajkán ma is általános kajla és kajsza görbét, hajlottat jelentő szó is.
 
Ismerve azonban immár ezen kij-, hij-, haj szótövünk csúszás és siklás értelmét is, megállapíthatjuk, hogy hajó szavunk, valamint a török kaik = csolnak is e szótőből származik, amit még az is kétségtelenné tesz, hogy hajó szavunkat népünk hijó-nak ma is ejti, amely kiejtés tehát a kijó = sikló, csúszó, folyó értelemből való eredetét világosan mutatja. Másrészt tudjuk, hogy Sió egy folyónk (a Balaton tó lefolyása) neve, amely sió szó tehát nem más, mint a kió vagy hió szó szemere-besenyő kiejtése. (h helyett s hang, ami közismert nyelvi jelenség) Hozzátehetjük ezekhez, hogy olaszul scia (olvassad sía) a hajó után a vízen egy ideig látható csík neve, de hogy ide tartozik a siet, az olasz scivolare (olvassad: sivoláre = csúszni) , valamint az északi rokon népeinktől származott si = hótalp, hókorcsolya értelmű szó is.
 
Hogy a folyók kanyargó, kígyózó folyását az ősök a kígyóval szintén és igen természetesen összehasonlították, mutatja még az is, hogy ők költőileg bár a világot körülvevő végtelenséget tengernek is képzelték, de képzelték ugyanezt úgy is, hogy folyóként folyja a Földet körül, amely képzeletbeli folyóvizet azonban kígyóval is jelképezték, amely képzeletbeli óriási kígyót például a régi görögök Ladonnak is nevezték, amely név két görögországi folyó neve is, de így nevezték a görögök a világ végén lévő, regebeli Heszperidák Szigetén (Tündérek Szigetén) képzelt aranyalmafát őrző kígyót is. Berze Nagy János is írja az "Ethnographia” folyóiratban (1927. évfoly. 66. old.), hogy Ladon maga a tenger, „mely a világot bekeríti”, és hozzáteszi jegyzetben : „A Földet bekerítő Okeanosz-nak kígyóval való szimbolizálása, így a Pseudokallisthenesnél fennmaradott Nagy Sándor-regényben is.”
 
Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy habár a kígyónak kún törzseink kultuszában valóban nagy szerepe volt, de hogy a görögök e regéjében a Ladon névben a kígyó és tenger, víz egy ős-török neve maradott fönn.
 
Szerintem tehát itt őseink egy regéjének különböző népek által átvett, de az ezredévek alatt hol így, hol amúgy elváltozott és összezavarodott töredékeivel van dolgunk. A "Heszperidák Szigete”, vagy "Kertje” is tulajdonképpen a Csallóköz volt, amely ősidőkben részben folyóágakkal, részben pedig végtelen mocsárvilággal volt körülvéve, sőt amidőn e sziget még a Duna deltája volt, Alföldünk pedig még tenger, akkor tehát részben tenger is határolta, és a mocsárvilág egyik oldalon tengerbe ment át. Úgy e tengerben mint a mocsarakban pedig valamikor az óriáshüllők is éltek, amelyek miatt a szigetet annál nehezebb lehetett megközelíteni. Úgyhogy a legrégibb időkben az e szigeteken élő, még egészen kezdetleges őseink ezeken kívüli más világot sokáig még nem is ismertek, vagyis szerintük szigeteiken kívül mintha más föld nem is létezett volna, csak végtelen víz, amelyet tehát egészen természetesen folyónak is képzeltek, de egyúttal végtelen tengernek is, amely tehát világukat körülfolyja. Később azután, amikor már magas szellemi műveltséget értek el, megtudták, fölismerték a valóságot is, de azért költői regéikben, költeményeikben, költői beszédben továbbra is megtartották a világnak a Végtelenség Tengerében, az Örökkévalóságban szigetként való jelképezését, amely tengerről pedig továbbra is úgy regélték, mintha az folyna, és a világot, önmagába örökkön örökké visszatérve folyná körül, majd e folyót természetszerűen a folyáshoz hasonló mozgású kígyóval is jelképezték, amely kígyó a világot, azaz a szigetet mintegy őrizi is. Mivel pedig regéikben őseink később a Csallóköz szigetét Tündér Ilona és tündérei szigetének, hazájának is képzelték, amely szigeten a regebeli Aranyalmafa is állott, így utóbb a kígyó, avagy az őstenger sárkánya e fa őrizője is lett, éspedig azért is, mert későbben a mesterségesen készülő arany levelű vagy aranyalmákat viselő e szent kultuszfát az idegen népek elhatalmasodása s a szellemi hanyatlás beállta következtében tolvajlás, rablás ellen már őrizni is valóban kellett.
 
Az Aszteasz régi görög vázafestő képéről vett föntebbi rajzon csak a fát és a kígyót rajzoltam oda, de az eredeti képen tündérek is vannak föltüntetve, akik közül az egyik csészét, valószínűleg tejjel, nyújt a kígyónak, hogy figyelmét elterelje, míg a másik oldalon egy másik tündér az almákat szedi és Heraklesznek adogatja, aki a rege szerint azért jött, hogy ilyen almákat lopjon. Hasonló meseindíték számtalan népmesénkben is van, azt pedig már láttuk, hogy Heraklesz azonos a mi Napistenünkkel, azaz regebeli ősatyánkkal és így ezen egész indíték egy származékát kell fölismernünk a biblia beli Ádám-Éva hitregében is: Aranyalmafa, ennek titkos gyümölcse, amelyből a nő mégis szed és a férfinak adja, a fára pedig kígyó van föltekeredve. De föl kell egyúttal azt is ismernünk, hogy mind ezen szóban lévő regeindítékok a mi őseink regéi változataiból származnak.
 
Minden esetre azonban bizonyos, hogy kezdetleges korunkban őseink is, mint minden kezdetleges nép, Földünket, világunkat még laposnak, azaz mintegy kétdimenziós kiterjedésűnek képzelték, és csak utóbb, a már igen magas szellemi műveltségük korában, amikor tudásban, természetismeretben talán mai tudásunkat, ismereteinket is fölülmúlták volt, és tudták már azt is, hogy a Mindenség, azaz a "Végtelenség Tengere” tulajdonképpen minden irányban, vagyis három kiterjedésesen (háromdimenziósan) veszi körül nem lapos, hanem gömb alakú Földünket, csak akkor válott nálunk a lapos, azaz két kiterjedéses világkép csupán költői jelképezéssé, de amely jelképezést továbbra is használták, és a Világvégtelenséget tehát tengerrel továbbra is jelképezték, és azt "tenger”-nek továbbra is nevezték. Ezért jelent a török nyelvekben ma is tengiz, tingisz Eget, a szumerben pedig dengirra jelent Eget és Világvégtelenséget, mennyei óceánt. E jelképezés azért volt igen természetes, mert a beláthatatlan tenger a végtelenség jelképezésére igen alkalmas volt, és mivel a Földet kígyóval körülvettnek képzelni két kiterjedésesen megfelelőbb volt, mint három kiterjedésesen.
 
Majd a regék összezavarodásával a különböző népek a dolgot úgy is kezdték képzelni, hogy az örök Végtelenség Tengere innenső partja az emberek világa, de hogy túlsó partja nincsen, mert ott a végtelenség van, vagyis az óceán, az Okeanosz, amelyben csak a Heszperidák Szigete, Boldogok Szigete, Tündérország van, amiben azonban a Csallóköz elhomályosodott emlékezete maradott fönn.
 
Például Homerosz szerint Ókeanosz (hosszú, azaz, ω-val) a világot körülfolyó őstenger, amely örökké, körben, önmagába tér vissza. Holott tehát, amint említém, a Ladon név őstörök, de ezen Ókeanosz névben találjuk föl ismét a kígyó kún nevét, valamint tehát a folyás és az Őstenger nevét is. Tudjuk ugyanis, hogy nyelvünkben ó = régi, ősrégi (antiquus). Egészen világos tehát, hogy Ó-Keán vagy Ó-Keján = Ős-Kígyó és Ős-Folyó, míg az -osz csak a görög végzés. Ehhez csupán azt kell itt még hozzátennem, hogy a régi görögök is szokták volt az örökkévalóságot farkába harapó kígyóval, azaz tehát önmagába visszatérővel, tehát körrel, karikával jelképezni, azért mert a körnek nincsen kezdete sem vége. Csakhogy az ősmagyarok képezték örök szavukat a régi ör, örő (romlottan örv) = karika szavunkból. Pontos párhuzama ennek az, hogy a magyarban ezen ör szónak megvan öv változata is, de amelynek megfelel a latin aeviternus, aevum = örök, igen hosszú idő, az olasz evo = hosszú idő, kor és a német ewig = örök. De világos, hogy a magyar év szó is a kört jelentő öv szavunkkal úgy szóalakilag mint értelmileg is azonos, mert hiszen minden év egy önmagába visszatérő kör, de nem csak eszmeileg, hanem a valóságban is, mert minden év egy Földünknek a Nap körül megfutott köre, vagyis egy kora, egy öve. De ismét csak a magyarban azonosak a kör és kor szavak. Viszont ha őseink az év és öv szavakat azonosnak képzelték, úgy ez azt jelenti, hogy tudták, miszerint a Föld kering a Nap körül, és hogy egy év alatt tesz meg a Nap körül egy önmagába visszatérő kört, és így örökké ! Hogy pedig az év és öv szavaink egyező alakja nem véletlen, bizonyítja az, hogy pontos párhuzama a latinban is megvan, ahol annus = év, anulus = karika. Csakhogy a rómaiak az év igazi kör voltát már nem tudták !
 
Említettem föntebb a kigyó szó régi, kiov, kiovo és kiovon alakját. Ezt pontosabban is meg kell okolnom. Ugyanis miként a kigyó azaz kijó szavunk egy kij, kijik = csúsz, csúszik, szóból származott, ugyanúgy származott eleven és halovány, továbbá ingovány szavunk is az él, élet, és hal, halál, továbbá inog, ingás szavainkból, vagyis tehát mai -ő, -ó képzőnknek régen nem csak -on alakú kiejtése létezett, hanem még egy teljesebb alakja is : -ven, -van és -even, -avan, amely képzőnk eredete tehát a van szavunk, ami szerint elven, halovány, ingovány tulajdonképpen annyi mint élő-van, életben van, halvan, halálszerű színben van, ingásban van. Ezen legrégibb -van képző azután ezredévek alatt különféleképpen rövidült meg. Például a szumer nyelvben alava = szobor (Hommel fr. dr. "Geschichte Babiloniens u. Assiriens.” Berlin, 1885. 251. oldal), amely szó tehát áll igénkből keletkezett, és tulajdonképpen álló jelentésű volt, de már az -n elmaradásával. Hogy pedig e szumer szó kétségtelenül áll igénkből keletkezett, bizonyítja pontos latin és olasz párhuzama : stare = állani, statua = szobor. Más példa : ásó szavunk természetesen az ás, ásni igénkből származott. E szót átvették a szerbek, de asovnak mondják, amiből az következik, hogy ezt a magyarság oly részétől és oly régi időben vették át, amikor ennél is e szó még ásov-nak hangzott. Miután pedig földművelő szerszámról van szó, ez amellett is tanúskodik, hogy ezt a földművelő ősmagyarságtól a hegylakó, eredetileg csak állattenyésztő szerbek a földművelés eltanulásakor és e szerszám megismerésekor vették át. Viszont a szumer alava szóból meg az következtethető, hogy az újabb, már törökös nyelvű szumerek a magyarral még rokonabb ős-szumer nyelvből némely műveltségi szót örököltek. Igen valószínűnek tartom, hogy az oroszországi, de a kunok egykori országa területén álló igen régi Kiev városa nevében is kijó szavunk rejlik, mert a név tulajdonképpen Kijevnek ejtendő, és a lengyelek azt ma is Kijov-nak mondják, holott e várost a magyarok Rákóczi korában is még Kijó-nak nevezték. Az Égei tenger Khiosz szigete nevéről Bochardt Samuel ("Geographica Sacra”. Lugduni Batavorum, 1707.) megjegyezi, hogy a sziget e nevét egy ottani nagy kígyóról vette, holott ő bizonyára nem tudott magyarul, sem azt nem tudhatta, hogy a magyar nép a kígyót kiónak, kijónak ma is nevezi. Valószínű tehát, hogy a Khiosz névben az -sz csak görög végzés, annyival is inkább, hogy a sziget mai, bár görög nyelvű, lakossága azt ma is -sz nélkül Khio-nak nevezi. Nem kevésbé érdekes az olasz chiocciola (kioccsola) észak-olasz tájszólásokban chiozola (kiócola)nak is ejtett, csiga jelentésű szó, amelyből azt is következtethetni, hogy a csigavonal azaz a kacskaringó (spirál) neve a kunoknál szintén a kígyó kijó nevéből képeztetett, és valahogy kioz vagy kióc alakú lehetett. Összevág ezzel, hogy Velencétől nem messze egy város neve Chioggia (Kioddzsa), de amely nevet az ottani lakosság Chioza (Kioca)-nak ejti. Megjegyezhető még, hogy házatlan csiga is van, amelyet kióca-nak, azaz csúszócskának, kijóca-nak ma is nevezhetnénk. Azt hiszem tehát, hogy a fönti nevek ős-népeinktől származtak, az árja nyelvek elterjedése előtti régi időkből.[1]
 
Az -ava képzőt, amelynek nyomát tehát még a már eltörökösödött szumereknél is megtaláltuk, látjuk számos európai folyó nevében is. Ilyenek például Morava, Nisava és Dráva is. A Morava név értelme aligha volt más, mint morajló. A szerbiai Nisava mellett van Nis városa, amely már a rómaiak idejében is, amikor itt szlávok még nem voltak, Nissus, Naissus néven neveztetett, és Nisről tudjuk, hogy már Szent László királyunk korában is a balkáni besenyők fővárosa volt, de amelyet ekkor e királyunk elfoglalt volt. Nis mellett ma ott van egy Pecenjevci (Pecsenyévci) nevű falu, amely név értelme: besenyők, mivel tudjuk, hogy a szlávok a besenyőket pecsenevci, pecsenjegi néven nevezték. Ezen elnevezésben az -eg szótag bizonyára csak a mi többes számot jelentő -ők ragunk (besenyők), úgyhogy e falunév azt jelenti, hogy e faluban az elszlávosodás után is még besenyők éltek. A Dráva folyó szintén már a rómaiak idejében is, amidőn itt szlávok még nem voltak, a Dravus nevet viselte. Ismeretes, hogy a Dráva még a szabályozások után is, de azelőtt még inkább rendkívül kanyargós volt. Szerintem tehát igazi neve, az árja magánhangzó kihagyás előtt Doráva, Duráva, Turáva lehetett, és az őstörök dur, tur, tür, tor igéből származhatott, amelynek kör, kering és fordul értelme volt. Magyarul ma is tűr = csavar, térül = fordul, visszafordul. De olaszul is torcere = csavarni, tornare = visszatérni, németül drehen = csavarni, fordítani.
 
A fönti kún kapudíszeken azonban olyan alakokat is látunk, amelyek kutyafejű kígyót látszanak ábrázolni. Hogy azonban ez csak véletlen alakvegyülés-e, vagy volt a kunoknak ilyen regebeli azaz jelképes és képzeletbeli állata is, nem tudom. Mindenesetre néprajzi gyűjtőink hibája, hogy annak idején az ilyen és más mindenféle népművészetbeli indítékok felől a népet ki nem kérdezték, mert sokszor a legértelmetlenebbnek látszó magyarázatok, hagyományok is érdekesnél érdekesebb megfejtésekhez segíthetnek bennünket.
 
A Kunság címere szaladó kutya volt ("Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben”. Budapest, 1891. VII. köt. 236. oldal), vagyis tehát a kunok egykori szent és jelképes állata, amellyel a legrégibb ősidőkben még a Holdistent, utóbb a Napistent, azaz regebeli ősapjukat Hunort jelképezték volt. Sajnos a fönti műben nincsen megmondva, hogy az a Kis- avagy a Nagy-Kunság címere volt-e.
 
A kutya az embernek mindenesetre egyik legrégibb háziállata, de természetesen a hegylakó és vadászó népeknek tényleg a legelső és legrégibb háziállata is kellett legyen, de nem a síkságlakó és növényevő népeknek. Ilyen hegylakó és vadászó nép volt eredetileg a kún is.
 
A "Der Mensch und die Erde” (Berlin, 1911) című német műben Heller dr. tanár valóban azt írja, hogy az ember legelső háziállata a kutya volt, amit J. Stenstrup csontleletek alapján bizonyított be, amelyek egyúttal azt is tanúsítják, hogy az egy igen hegyes orrú komondorfaj volt. Amihez hozzáteszem, hogy olyan tehát, amilyen a kunok mai nagy komondor kutyája is, és amilyet a Kunsági kapukon is ábrázolva találtunk. De hozzá kell a föntihez tennem még azt is, hogy az ősember lakta barlangokban lelt csontok mindig csak hegylakó, vadászó és húsevő emberfajokról tesznek tanúságot, de nem a síkságlakó, növényevő és utóbb földművelővé fejlődő ősemberfajokról, márpedig ezek voltak a régibbek, csakhogy ezek csontjai, fa- és csonteszközei fönnmaradásához a síkságon a viszonyok nem voltak soha oly kedvezőek, mint a hegységek barlangjaiban voltak.
 
Az "Ethnographia” folyóirat 1903. évfolyama 256. oldalán Kraus Sámuel, idézve Roger Bacon "Opus majus” című művéből, közöli e sorokat : „A tatároknak ezen egész földe a Tanaistól az Ethiliáig a kunoké volt, akiket Csanglák-nak is neveztek, akik mindannyian földúlattak a tatárok által. Régente az egész Albániának nevezetetett. Itt nagy kutyák vannak, úgy hogy az oroszlánt is legyőzik, az ökröket pedig legyűrik, és az emberek szekér elébe is fogják őket. A Dunától egészen e földig laktak a kunok, akik mindannyian elpusztíttattak, kivéve azokat, akik a magyar birodalomba menekültek.” Tanais és Ethil = Don és Volga. Azt történelmünkből tudjuk, hogy a mongolok (akiket tévesen tatároknak is szoktak volt nevezni, azért mert a mongoloknak behódolt tatárok a mongolokhoz csatlakoztak) elől menekülve Kuten királyuk vezetése alatt Magyarországba jöttek és itt menedéket kaptak, akiktől a mai két Kunság népe nagy része származik. Látjuk, hogy a Kuten név tisztán kún alakú szó. Azt is mondja Roger Bacon, hogy a kunok a Duna folyamig is laktak. Ez alatt természetesen az oláhországi Al-Dunát kell értenünk, egészen a Fekete-Tengerig, mert tudjuk azt is, hogy Oláhország régen Kumániának, azaz Kunországnak is nevezetett, valamint hogy kereszténységre térésünk után e kunokkal mily sok harcunk volt, mivel ezek a mai Oláhországból Erdélybe és Magyarországra minduntalan betörve, nagy pusztításokat, rablásokat vittek véghez. Máskor meg a mi királyaink törtek be a kunok földére. A kunok és magyarok közötti nagy gyűlölködés fő oka pedig az volt, hogy a kunok a magyarokat, miután ezek kereszténységre tértek, árulóknak, és ősvallási fölfogásuk szerint tehát büntetendő, pusztítandó népségnek tekintették, másrészt a keresztény papság meg a magyarokat tanította a kunok ellen gyűlöletre, mint pogányok ellen, mint ahogy vakbuzgóan gyűlöletet hirdetett volt mindenütt minden nem keresztény nép ellen. Holott pedig azelőtt saját ősregéik szerint a kún és magyar egymást testvérnek tartotta, mivel Magyar és Hunor ikertestvérektől származtak, de amit most, a kunok szerint a magyarok megtagadtak. Tudjuk viszont azt is, hogy a német szászok Erdély Oláhország határa felőli betelepítése azért történt, hogy e határokat a kunok ellen biztosítsák, mivel a magyar és a székely nép, amely hiszen minduntalan "pogánylázadások”-ban tört ki, nem csak nem volt "megbízható”, hanem a már teljesen idegen vérű, mert csakis idegenből házasodó "magyar”, de magyarul már nem is tudó királyok, valamint az idegenből betelepedő urak ellen, a kunokkal szívesen szövetkezett is, éspedig nem csak a vallás miatt — mivel hiszen vallásos fanatizmust fajunk sohasem ismert — hanem főképp azért, mert a királyok nyugati mintára behozván a "nemesség” és "nem nemesség” intézményét, azaz tehát urak és szolgákét, vagyis az azelőtt szabad magyar népet most, szintén nyugati mintára, a helyhez kötött jobbágyság rabszolgaságába taszították. Eltörölték ezen kívül a nép szabad királyválasztási jogát, behozván, ezt is nyugati mintára, az „Isten kegyelméből” való, vagyis apáról fiúra örökösödő királyságot, és az ebből következő önkényuralmat, és ezáltal létrehozták azt is, ami ebből szintén önmagától következik: hogy a királyok elpuhult, degenerált, uralkodásra nem alkalmas, de kegyetlen indulatú egyének lettek. Történelmünkből azt is tudjuk, hogy azon időkben az urak, azaz a nemesek és földesurak, akiknek a leigázott nép fölött, azaz jobbágyaik fölött, élet-halál jog is adatott, mind idegenek voltak, főképp németek, azért mert törvénybe foglaltatott, hogy mindenben azoknak legyen több joguk, akik régebbi keresztények, és természetes, hogy a bejött idegen lovagok voltak a magyaroknál régebbi keresztények. A nemességet illetőleg tehát nem ok nélkül írja Kézai Simon, Kún László királyunk udvari papja, de már magyar ember, a magyarokról, hogy :  „mind egy atyától és egy anyától származnak, hogy lehetne az egyiket nemesnek, a másikat nem nemesnek tartani ?” (Lássad műve magyar fordítását Császár Mihály : „Kézai Simon Magyar Krónikája”. Budapest, 1901.) Kézai tehát keresztény pap volta dacára is számontartotta az ősi hagyományt, amely szerint a magyarok mindnyájan Magortól és Tündér Ilonától származtak, csakhogy, habár ezt még meg is merte említeni, de Magorból és Hunorból már ő is közönséges vadászó, kalandozó legényeket, Tündér Ilonából pedig az "alánok” fejedelme leányát csinálta. Tudjuk, hogy azon időkben a kereszténység az ősi, költői, de "pogány” mondákat, regéket mindenütt ilyenképpen hamisította meg és rontotta el, sőt hiszen már a zsidók is a szumerek és szamáriaiak Szamás Napistenét, bár nagy erejű és hős, de mégis közönséges emberré alacsonyították le: Sámsonná.
 
Természetesen a Roger Bacon által említett Albánia alatt nem a mai Adria-Tenger melletti Albániát kell értenünk, hanem a Don folyótól a Kaspi Tengerig terjedőt, amelyet csak a rómaiak neveztek volt el Albániának, bizonyára a fehér kunok és ezek fehér viselete miatt, ugyanúgy, mint az Adria melletti Albániát is az albánokról, akik napjainkig is fehér abaposztó és fehér vászonruhában jártak, és fehér sapkát viseltek. Roger Bacon azt is mondja, hogy csangla néven is neveztettek a kunok. Igen jól tudjuk pedig, hogy a kún származású erdélyi (Barcaság és Hétfalu, továbbá Gyímesi Szoros) valamint a Moldovában és Oláhországban élő magyarul beszélő, de a közmagyar nyelvtől nagyon eltérő és egészen sajátságos éneklő nyelvjárású néptöredéket a székely magyarok ma is csángó néven nevezik, de ami tulajdonképpen nem igazi név, hanem éppen e sajátságos és éneklő hanglejtés miatt jött létre. A székelyek nyelvében ugyanis a csángatni szónak (amely a csönget, zenget szavaink közvetlen rokona) zajosan, értelmetlenül beszélni értelme van. Például : „Ne csángass!” annyi mint: „Ne zajongjál!”, vagy „Ne beszéljél értelmetlenségeket !” Ismeretes az is, hogy a csángómagyarok a cs, és zs hangok helyett mindig c, sz és z hangot ejtenek, valamint, hogy igen sok szó náluk j-sítve van. Példák: „Ijédesz sziliú” = Édes szőlő. „Odajazt ne akajsza, hogy a fogaszt leszakajsza!” Vagy : „Be megfutojsziám jauz ijünűőcke után!” = Be megfutkosám az ünőcske után ! Ünő = nőstényborjú, ha már nagyobb. A kiejtésbeli cs, 5 és zs hangok hiányáról és az éneklő beszédről a moldovai és oláhországi kún eredetű csángókat még nyelvi eloláhosodásuk után is sokáig fölismerhetni.
 
Mindennél azonban még sokkal érdekesebb Roger Bacon azon megjegyzése, hogy ezen csangla-kunoknál oly nagy kutyák voltak, hogy még ekébe és szekérbe is fogták azokat, holott hiszen tudjuk, hogy a Magyarországra menekült kunok utódainak máig is nagy, fehér, hegyespofájú és farkas alakú komondor kutyáik vannak, sőt amint láttuk, ez állat címerükben is ott van, bizonyára azért, mert őskorukban náluk ez volt a Holdisten jelképe, akitől ők magukat, mint regebeli ősatyjuktól származtatták. Láttuk azt is, hogy a finn nyelvben kun = Hold.
 
Említettem a kutya ezen magyar és latin, görög, német, canis, küon és Hund nevét, amelyek mind kún szócsoportbeli szavak. Ám a kutyát nem csak nevei hozzák a kunokkal közvetlen összefüggésbe, hanem a komondor, illetetve a farkas alakú kutyák egész teste minden vonala is, valamint fehér színe szintén egyezik a kunok szimbolikájával, amely, amint látandjuk, főképp ék alakokból és hegyes, tehát szintén ék alakokból képződő zegzugvonalakból állott. Brehm: "Tierleben” Leipzig, a "Bibliographisches Institut” 1925. évi kiadásában olvashatjuk, hogy északi tájakon előfordul teljesen fehér színű farkas is. Úgy a farkas, mint a komondor szőre egyenes lévén, ezért még ott is, ahol hosszabb is, a test körvonalainak zeg-zugosságot ad. Úgy a farkas, mint a komondor pofája hegyes, ék alakú, fülei is hegyesek, sőt néha szája széle is hátsó részén hegyes ék alakokba csipkézett, szemfogai ék alakúak, zápfogai pedig azon jellegzetes hármas ék alakot képezik, amilyeneket Erdélyben hímzéseken is látni, ma már inkább csak oláhoknál, de akik azt bizonyára a kunoktól örökölték, és amely hímzésmintát hegyeknek szokták nevezni, és amely minta hegyekre, sőt havas, sziklás, avagy fenyves hegyekre valóban emlékeztet is. A kutya, valamint a farkas is ragadozó, harcias és húsevő, amilyenek hiszen a kunok is voltak.
 
Mi, ismerve immár a kún dolgokat, érdekesnek kell találjuk azt is, hogy a kutya és farkas éjszaka teliholdkor ugatni, azaz tulajdonképpen üvölteni szokott. És vajon miért hát éppen a Holdra ? Holott mi már tudjuk, hogy úgy a Hold, mint a kutya a kunok vallásos kultuszában különösen szerepelt. És miért van az, hogy amikor a kutya a Holdra üvölt, fejét magasra tartja, és ezáltal teste körvonala pontosan az ék alakját veszi föl ? Holott hiszen az ék a kunok vallásos jelképe volt...
 
Elmondottam már, hogy a kunok még akkor is, amikor már náluk a Hold tiszteletet mindinkább a Nap tisztelet kezdé fölváltani, még akkor is a rombolóelv követői maradtak. Nos, olvastam arról, hogy népünk azt tartja, miszerint a Hold fénye állatnak, embernek ártalmas, hogy nem jó a Hold fényének kitéve aludni, mert az egészségünknek ártani fog. Tudományos kísérletek által pedig állítólag beigazolódott, hogy némely dolog, például a hús, vagy ugyanegy időben fogott, ugyanazon fajta hal gyorsabban romlik meg, ha a szabadban éjjel a Hold fényének kitéve feküszik, mint ha oly helyen feküszik, ahol a holdfény nem esik rá. Tudományosan ezt azzal magyarázzák, hogy a Hold fénye csak visszaverődő fény, és tehát polarizált, amelynek a szerves anyagokra bomlasztó hatása van. Nem lehetetlen tehát, hogy a kutya a Hold fénye e káros hatását illetőleg más állatoknál érzékenyebb, és hogy tehát ezért teliholdkor, vagyis erősebb holdfénynél valamilyen fájdalmat érez. Hogy némely állatnak, például a kutyának is, valamely olyan érzéke van, amely az embernek nincsen, avagy csak ritka, kivételes egyéneknél van meg, hogy bizonyos vészt, bajt, mint például földrengés, avagy a kutya gazdáját fenyegető veszedelem, annak bekövetkezendő halála, a kutyára már előre hat, azt ez már előre megérzi. Ismeretes ugyanis, hogy a kutyák ilyenkor is, előre, kísértetiesen üvölteni kezdenek, ugyanolyan kísértetiesen és fájdalmasan, mint amikor nagyon éhesek. Népünk ilyenkor azt szokta mondani, hogy „a vesztét érzi”, avagy hogy „a gazdája vesztét érzi”.
 
Eléggé meglepő dolog tehát mindezek után az is, hogy például a cápa, különösen pedig a cápák közül a legveszedelmesebb, az úgynevezett "emberevő cápa” vagy "kékcápa” (Careharias glaucus) vagyis a tengerek e valóságos farkasa, amelynek háta kék, hasa pedig fehér, nem csak e színeiben, hanem egész teste vonalaival, különösen pedig hegyes, ék alakú fejével szintén tökéletesen illik a kún vonalritmusba, sőt még fogai is lapos, de hegyes ék alakúak, éleik borotva élesek, és némely fajtánál még fűrészesen csipkézettek is (e rajzon: 3), ezen kívül az őskori cápák fogai még ugyanolyan hármas alakúak is (a rajzon: 2), mint a kutya és farkas fogai. Mindezzel pedig összevág az, hogy az olaszban pescecane (pessekáne) = cápa, de szó szerint = kutya-hal. Németül viszont Hai (háj) = cápa. És hát mi más e német szó, mint a magyar, azaz kún kaján, kijó, hajó, és az arab nyelvben is meglévő haiji = kígyó szavak egy változata, amely szavak mind kún alakúak, és a kunok vallásos szimbolikájában, kultuszában szereplő dolgokat jelentenek.
 
Ismét és ismét láthatjuk tehát, hogy mind az elmondott csodálatos egyezések nem alapulhatnak véletlenségen, és hogy tehát a kunok ősvallása sem volt valamilyen mondvacsinált, kigondolt, ember összeállította dolog, amilyenek a mai prófétai vallások, sem pedig csak babonás hiedelmeken alapuló, habár később, a hanyatlás idején belőle miegymás már babonává is süllyedett, hanem hogy igenis az örök Természet törvényein alapult, de olyan törvényein, amelyeket íme, mi ma sejtünk de még nem ismertünk újra meg, valamint látjuk azt is, hogy mindez a nyelvben, de fölismerhetően már csakis a magyar nyelvben fejeződik ki. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a magyar nyelv ismerete és figyelembe vétele nélkül ez irányban eredményesen nem kutathatunk. Mivel pedig eddig a magyart csak keverék nyelvnek tartották és figyelmen kívül hagyták, azért az itt elmondott és sok elmondandó dolgok nyomára pedig senki sem jöhetett, aminthogy a magyar nyelv és néprajz nélkül én sem tudhattam volna meg soha mindebből semmit.
 
Tény, hogy ékek ismétlődése zegzug vonalat képez. Tény, hogy a magas havasok vonalai lényegükben ékek, és zegzug vonalakat képeznek azért, mert itt a hideg (a hid szótő is kún alakú), a fagy hasogatja, tördeli a sziklát azáltal, hogy a víz a legkisebb repedésbe is beszivárogva, ha ott megfagy, a legkeményebb sziklát is széthasít ja, de ugyanitt növényzet már alig lévén, földanyag is alig képződhet, és ami képződik is, víz, hó, jégár, lavina viszi le a völgyekbe. Ellenben például a magyarok lakta tájakon, ha hegy, domb van is, az is mind lágy vonalú, gömbölyödő alakulatú, uralkodó színük a zöld, a kunok őshazájáé azonban a fehér: a hó színe, távolról nézve kékes, a kunok e másik színe.
 
Tény az is, hogy a havas hegységek kevésbé magas részei jellegzetes növénye a tűlevelű fenyő, amelynek pedig vonal ritmusa szintén a kún kultuszbeli dolgok közé illik. (E rajzon 1, 2, 3, 4, 6). A legtöbb fenyő egészében is ék alakú, amiért is a fenyőfélék latin neve coniferae lett, mivel latinul conus, cuneus (kónusz, kúneusz) = kúp, ék. Az őskunok három-hatos számrendszer szerint számoltak, a fenyő pedig alakzata minden részletében is a kún vonalritmusba illik, mert zöldje tű alakokból áll, minden galya hármasan ágazódik (1,2,6), körvonalai pedig, bár a különböző fajtáknál más-másképpen, de mindig zegzug vonalakat, vagyis ékalak sorozatokat képez, ami stiIizáltan ábrázolva igen szépen ki is emelhető (1,3,4). Külön kiemelendő még az is, hogy a fenyőfélék törzséből mindig egyenlő magasságban lévő, azaz tehát központból sugárzóan, és mint egyemeletenként hat-hat ág indul ki, úgy ahogyan azt a fönti rajzon az 5. szám alatt látjuk föltüntetve.
 
Elmondottam, hogy a magyarok szent érce az arany volt, viszont a kunoknak ugyanilyen szent és vallásos tiszteletben is részesülő érce volt az ezüst. Ezt ők fényes fehérsége miatt az ezüstösen fehér Holddal hasonlították össze, ugyanúgy, mint a magyarok az aranyat a Nappal. Tudjuk, hogy mai napig is az aranyat kicsiny, a Napot, azaz Apollón Napistent ábrázoló bélyegzéssel szokás megjelölni, az ezüstöt pedig ugyanilyen, de a Holdat, azaz Diána Holdistennőt ábrázoló bélyegzéssel. Meglepő tény tehát, hogy természetes jegecesedésében az ezüst teljesen fenyőághoz hasonló alakulatokban fordult elő. (A mellékelt rajzon a: "Der Mensch und ide Erde”. V. kötet. 128. oldal utáni színes táblán, b: "Meyers Lexikon”. 342. oldal utáni színes táblán.)
 
A föntebbi rajzon a 7-12. számú ábrázolatokon a fehér hójegecek legfőbb, de a Természetben ezernyi változatban előforduló alakulatát mutatom be, amelyek mindig csak nehány milliméternyi nagyságúak. A 7. számú, egyszerű háromszög, azaz ék alak csak ritkán fordul elő, valamivel gyakoribb a 8. számú, a hatszög alakú, míg a többit nagyobb hidegben az ilyenkor fehér porként, azaz kicsiny jegecekben (kristályokban) hulló hóban gyakran megfigyelhetjük és megcsodálhatjuk nagyítóüveg segítségével e csillagocskák szépségét. Alapalakjuk mindig a hatágú csillag, a hármasan ágazódó fenyőgally és a hatszög, valamint az ezen alakulatok megszámlálhatatlan változatokbani egyesülése. És íme, mindez ismét a kún dolgok vonalritmusába illik ! Említettem már azt is, hogy őseinknél a páratlan számok hímneműeknek, a párosak nőneműeknek voltak fölfogva. Ha tehát a három, azaz páratlan oldalú háromszög, vagyis az ékalak a hímséget jelképezte, akkor magától értetődő, hogy hatoldalú hatszög alak meg nőiségi jelkép kellett legyen. A hócsillagokhoz hasonló, de néha fél- vagy egész méternyi átmérőjű, de csak legföljebb egy centiméternyi vastagságú jégcsillagok néha a teljesen csöndes sima vízfelületen is képződnek. Ez igen ritka jelenség, de egyszer magamnak is volt alkalmam megfigyelhetni. Ugyanis a Cattarói Öbölben (Dél-Dalmácia) ennek belső részében, amely magas hegyek között feküszik, Sztolivo falu télen e környező hegyek miatt a Napot hónapokig nem látja, úgyhogy itt némelykor ezért olyan hideg van, hogy a falu előtt a tenger befagy. E helyen egyszer teljes szélcsöndben csolnakon járva láttam ilyen nagy jég csillagokat a víz színén, amelyek a haladó csolnak előtt zizegve törtek össze. Alkatukkal mind a fönti rajz 9. és 10. számára hasonlítottak.
 
Miként a tulajdonképpeni magyarok szent színei ősidők óta a piros, fehér és zöld voltak, úgy a kunokéi a fehér és kék, értve természetesen itt csak a fehér kunokat. E két szín a hó és jég és a víz színei. De ezek a kunok őshazája: a magas, havas hegyek, a havasok világa, színei is. Közelből a fehér hó, távolból a fehéren és kékesen a kék Égre rajzolódó, fehér felhők közé emelkedő ködös hegycsúcsok. (Köd szavunk is tisztán kún alakú szó, habár lágyult d hanggal.) De a kunok e kék színe soha sem a melegebb, vagyis a lila felé hajló kék volt, hanem a teljesen hideg, tiszta kék, avagy az inkább a zöld felé hajló, amilyen nagyobb tömegben a víz és jég színe is.
 
Hogy vannak "hideg” színek (kék, zöld, fehér) és "meleg” színek (piros, narancs-sárga) eléggé ismeretes, de nem ismeretes, hogy ugyanúgy hideg hangok és meleg hangok is vannak, hogy a hidegnek magas hangok, a melegnek a mély hangok felelnek meg, de értve itt nem a zenei hangokat, hanem az emberi beszéd magánhangzó hangjait. Szerintem tehát az i, ü, é hangok hidegek, holott az a, o, ö hangok melegek, vagyis előbbiek hidegség kifejezői, utóbbiak melegségéi, míg á, u, e határozatlanok, közepesek. Mi több, szerintem az ősök valamikor, ősrégi időben ezt így vagy már tudták, vagy legalábbis érezték, és hogy ez az emberi beszédben is kifejeződött volt, amit még ma is, a sok ezredéven át történt zavarok dacára is, még megállapíthatunk, csakhogy ez is csak a magyar nyelv segítségével lehetséges, azért mert csak ebben az összezavarodás még nem oly nagy mértékű, mint más nyelvekben. Hogy az árja nyelvekben a zavar már ilyen nagymérvű, mutatja az is, hogy például ugyanazon szó ma az olaszban caldo (káldo) = meleg, holott a németben kalt = hideg. Állításom alátámasztásául szavakat alább táblázatszerűen is összeállítok, de előrebocsátom, hogy itt is „a végletek érintkeznek”, vagyis hogy amint a fehér a hidegség színe is, de a legmagasabb izzás színe is fehér, ugyanúgy az i hang a hidegségnek felel meg, de megfelel a legmagasabb izzásnak is.
hideg latinul: frigidus, görögül üszükosz, oromo: dilala
hűvös németül: kühl
víz görögül: hüdrósz, oromo: biszan
jég görögül krisztallosz, északi germán: iz, ma romlottan már ájz, szláv: léd
tél szláv: zima, jelent hideget is, oromo: dilala = hideg, fagy
dér
hó görögül khion
fagy
 
Látjuk tehát, hogy még a mai magyar nyelv ben is, kettő kivételével az összes a hidegségre vonatkozó szavak szótöve i, ü, é magánhangzókkal ejtődik, vagyis tehát a hideg hangokkal, de még e kettő közül is, a görög khion = hó azt bizonyítja, hogy ősnyelvünkben, amelyből a régi görögök e szavunkat örökölték, a hó szavunk is még khion vagy hion-nak hangzott. Volna még a zúzmara és zimankó szavunk, de úgy lehet, ezek újabbak a szlávból származtak, habár azért a zí hideget jelentő szótő, még mindig származhatott ősnyelvünkből a szlávba, illetve hogy a kún kiejtésű hí hideget jelentő szótövünket volt valamikor szemere és besenyő törzseinknél (akik a h és k hang helyett sokszor sz, s, z hangot ejtettek) szí, zí kiejtése is. Látjuk még azt is, hogy az árja nyelvekben, még ha a szavakat több nyelvből szedjük is össze, még akkor is csak bajosan lehet nehány oly szót összekeresni, amelyekben a hidegséget valóban az í, ü és é hangok jelölik. A már többször említett afrikai

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Óra
 
Látogatók
Indulás: 2008-11-06
 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
LEMANGURIA

 

 
KURULTAJ

kurultajlogo1a5e6c.png

 
Magyarok Szövetsége

magyarokszvetsge75d7b.jpg

 
Jász-Kun Szala

Szalaef42b54444.jpg

 
számok
free counters
 

Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE    *****    **********Rengeteg AKCIÓ! Vegyszermentes kozmetikmok és bio mosó és tisztítószerek, munkalehetõséggel! ***********    *****    OKTATÁS INGYENESEN az ASZTRO-suliban, Asztrológiai tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon! Fordulj hozzám bizalommal!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Hírek a folytatásról - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed -    *****    LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT * LORDE * ISMERD MEG TE IS * LORDE * ISMERD MEG TE IS A ROYALS ÉNEKESNÕJÉT    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Nem értesz a CSS kódokhoz/nem tudod egyedül fenntartani oldalad/szeretnél egy társszerkesztõt? Írj nekem! - sakura-ec.gp    *****    ISMERD MEG A GYÖNYÖRÛ OSCAR-DÍJAS SZÍNÉSZNÕT, ALICIA VIKANDERT, AKI A 2018-AS TOMB RAIDER LARA COFTJÁT FOGJA ALAKÍTANI!    *****    "Céljuk fellelni az Egyesülés Pengéjének darabjait, és újra felemelni a Lidérckirályt."    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.