Menü
 
Baranta Piac

Friss Méz kapható T.miklóson B.Mihály 06-702/350-251

Selyemfű méz 1kg 1.700,-Ft

Friss tej kapható 130,-Ft a Székács Szakközép Iskola Tanboltjában

 

 

 

 

 

 
Cíkkek
 
Naptár
2017. Augusztus
HKSCPSV
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
<<   >>
 
Íj és nyílkészítők
 
Lovasnomád népek
Lovasnomád népek : A 10. századi magyar harcászat vitatott kérdéseinek vizsgálata 3

A 10. századi magyar harcászat vitatott kérdéseinek vizsgálata 3

  2010.01.22. 22:00


 

21. Hátra felé nyilazó keleti lovasok. Figyeljük meg az eltérést a korabeli és a rekonstruált kép íjász technikája közt és a korabeli ábrázoláson a tegezből tollal felfele álló nyilakat.
 
A magam részéről a tegezből való egyenkénti töltés mellett foglalok állást, ahol tollal felfelé heggyel lefelé tartom a nyilakat. Ez elég gyors a megfelelő tűzgyorsaság eléréséhez és nem gátolja a szabad fegyverváltást sem. Ezt a módszert korabeli képeken is megfigyelhetjük.[1] Tehát itt is kimondhatjuk, hogy a régészeti eredmények és a primér képi források, valamint a gyakorlati eredmények között különbség van.
 
 
                        2.1.1. Ujj vagy ujjak?
 
 
Régi vita az is, főleg az íjászok körében, hogy a honfoglaló avarok, magyarok és a betelepedett keleti népek milyen módon húzták ki az íjat. A legtöbben a mai íjászok közül a három ujjal való lövést favorizálják (a mutató-középső-gyűrűs ujjak), bár erre nem sok bizonyíték van. Ezt a technikát „mediterrán módszernek” hívják bár helyesebb lenne pártus módszernek hívni.[2] 
A két ujjas technika (mutató és középső) már elfogadhatóbb, a Képes krónikában az íjászok ilyen módon feszítik ki az íjat.
A harmadik módszer a az ún. „mongol technika”, amit a legtovább használó népről a mongolról nevezték el.[3] Itt csak a hüvelyk ujjat akasszuk az idegre.
László Gyula még egy negyedik módszert is leírt, ami abban ál hogy csak a mutató ujjal fogjuk az ideget.[4]
Ez több okból sem reális feltevés: a mutató ujj gyenge, ahhoz hogy egy erősebb íjat ki lehessen vele feszíteni, másrészt a többi ujj nem tudja stabilizálni a nyilat mikor az íjon van, valamint források sem támasztják alá ennek a technikának a létét.
 
22. Két és három ujjas feszítési mód.
 
Hasonlítsuk össze a három fenti technika előnyeit:
 
Három ujjas módszer:- gyors töltést tesz lehetővé
- az ideg feszítése három újra oszlik el
- a nyíl az íj bal oldalára kerül, így az íjásznak érzi az nyíl pályáját        
 - könnyű a stílus elsajátítása, jobban ráérez az ember. Kevesebb idő alatt pontosabban célba talál mint a mongol hüvelykujjas fogásnál.
 
Két ujjas módszer: - ugyan azok az előnyei, mint a három ujjas módszernek
Hüvelykujjas vagy mongol fogás:
- nagy előnye hogy betöltés után, az ideget fogó hüvelykujj    
és az azt lefogó mutatóujj körül fogja a nyíl végét és rászorítja a nyilat az íj markolatára, olyan stabilan hogy akár oldalra fordítva is lehet az íjjal lőni.
- erősen visszahajló íjaknál, mint amilyen a mongol és a török íjak, oldáskor[5] igen nagy erőhatások lépnek fel. Három ujjas húzáskor az ideget sokszor önkéntelenül is csavarja az íjász, ezáltal károsan befolyásolja az íj karok szerkezetét, mikor a nyíl kiröppen az íjból, nő a kicsavarodás[6] veszélye.[7]
A mongol fogásnál csak a hüvelykujj fogja az ideget így a kicsavarodás nem áll fenn, talán ezért is alkalmazták a mongol időktől kizárólagosan az íj feszítésére.
23. Pikkely vértes, sisakos íjász hüvely ujjas fogással.
 
 
A három módszer hátrányai:
 
Három és kétujjas fogás: a legnagyobb hátrányuk a már hüvelykujjas fogásnál említett kicsavarodás és a sebesen vágtató lovon - különösen oldal lövésnél - a szembe szél lefújhatja a nyilat a tartókéz és a markolat alkotta kifutó vájatról, minthogy a nyilat nem feszíti a markolatra e két fogás.[8] Ettől még használhatták a honfoglaláskor és bizonyosan utána is, hisz a képes krónika miniatúráin a két ujjas fogást festették meg.
 
Hüvelykujjas fogás: hátránya az, hogy kissé lassabban lehet lő kész állapotba hozni az íjat, mert egy kicsit körülményesebb a nyílvég ráhelyezése az idegre. A célzás elsajátítása is nehezebb, mert a nyíl vonala kiesik a az íjász látó teréből és több ráérzés és gyakorlás kell a pontos találatokhoz, bár a gyakorlásra sok időt szántak a nomád népek.[9] A korabeli ábrázolások jó része ezt a fogást teszi való színűvé, ha sokszor maga a feszítő kéz nem is látszik, a jobb oldalon futatott nyíl kétséget kizáróan ezt a módszert igazolja.
 
24. Nagyszentmiklósi kincs fejedelmének hüvelykujjas feszítése.
 
 
                        2.1.2. Érzésből lövés
 
 
            Egy laikus számára is nehéznek látszik a vágtató lóról való lövés. Igaza van! A lóról leadott célzott lövés eredményességét több körülmény is befolyásolja: ló sebessége, a vágta közbeni fel-le való mozgás, a céltárgy távolsága, esetleges mozgása, az időjárási körülmények (erős napsütés, szél… stb.), az íjász testi-lelki állapota. Tehát nem egyszerű lóról célba lőni. A nagy kérdés az, hogy hogyan is célozunk, ahhoz hogy egy vágtató lóról eltaláljuk a kiszemelt célt. A válasz kicsit talán furcsán hangzik: sehogy! Amikor az ember a száguldó ló hátán csak a lábával tartja magát a cél – még ha álló is – minden pillanatban változtatja térbeli helyzetét. Ehhez még hozzá kell venni a ló mozgását, amit a harcosunknak az alsóteste segítségével kell korrigálnia. Ha ezt nem sikerül tökéletesen összhangba hoznia, akkor lövése pontatlan lesz. Ahhoz, hogy csatában közelharcban mesteri pontosságú lövést adjon le, mint amilyennel állítólag Balambér hun nagykirály átlyukasztotta Vinitharius gót vezér koponyáját az Erak folyó melletti csatában,[10] az egész alsótestével szinte egybe kell olvadnia a lóval.
Az hogy a keleti lovas népeknek milyen jól sikerült a görögök kentaurja mintázza, aki félig ló, félig ember. Egy kiváló lovasíjásznak ezt az állapotot kell elérnie.
Ha a lovunkkal már összhangban vagyunk, biztos és könnyed az ülésünk akkor elkezdhetünk foglalkozni a célba találás vagy nem találás problémájával. Mikor nyolc évvel ezelőtt elkezdtünk lóról lövöldözni, a földön már jól bevált pofacsonthoz húzással próbáltuk a célt eltalálni, nem túl nagy sikerrel. A 2001-es Savaria Történelmi Karnevál műsorában szerepelt Kassai Lajos lovasíjász, aki útmutatásai alapján tértünk át a hosszú, vállhoz való húzásra. Ezt lehet megfigyelni szinte minden középkori ázsiai képi forráson Perzsiától Kínáig, és mai élő hagyományoknak hála Mongóliában még mindig ilyen módon „céloznak” a Nadom íjász verseny számában.[11]  
A vállhoz húzáskor a vessző lejjebb kerül, mint a szem síkja így nem tudunk a vesszőn végig nézve célra tartani, de a súlypontunk alacsonyan van, amivel biztosabbá válhat egész ülésünk.
Nincs az irányt adó vezérsík, a nyíl akár – stílustól függően – húsz cm-re is lehet a szemtől. De akkor hogyan találjuk el a célt?
Mint már említettem nem célzunk, főleg nem lovon, mert nem tudnánk. Az íjász csak a célt nézi és a keze, magától mutat a cél felé, minden csak érzésből történik. A vágtató lovon nincs célzás csak ráérzés, az íj, a ló és az ember egy tökéletes háromszög három pontja, amik harmóniába vannak egymással. Ez kicsit misztifikálásnak hangzik, de ne feledjük, hogy a keleti népeknek más volt a világképük és a felfogásuk arról, ami körbe vette őket. Egy más életmód, és felfogás, ha nem benne élt az ember nehezen értetette meg. Valószínűleg a letelepedett birodalmak, mint a kínai[12] vagy a római[13] ezért nem tudott a pusztai lovasok ellen megfelelő könnyű lovasságot állítani. A célba lövés a mongol fogás esetében még azzal is nehezedik, hogy a vessző az íj markolatának jobb oldalán fut, ami aztán tényleg semmi segítséget nem ad az íjász számára és az tényleg csak célra való ráérzésre és a tökéletes oldásra hagyatkozhat. A lovasíjászatot egy megváltozott tudat állapotba műveli csak igazán magas szinten a harcos.
 
25. Lóról való íjászat mongol technikával, kettős fémpáncélban.
 
 
                   2.2. Páncél vagy kaftán?
 
 
A honfoglaló és kalandozó magyar seregeket a mai rekonstrukciós rajzokon, szinte kivétel nélkül egy szál kaftánba és szőrmés süvegben ábrázolják.[14]
Régész szemével talán joggal, hiszen nem találtak a sírokban semmiféle védőfelszerelésre utaló nyomot.[15] Egy-egy történész feltételezi a bőrpáncélt, de a nehéznek tartott fémet semmiféle képen.[16] Ezt két módon magyarázzák:
1)      Nem találtak a sírokban erre utaló jelet.[17]
2)      Nem lehet a lóról páncélban íjászkodni.
3)      Jelentősen lelassította volna a száguldozó, mindent a gyorsaságra építő nomád taktikát.
Az első állítást teljesen elfogadom. A pécsi 10. századra datált sisakon kívül nincsen, védőfegyverzetre utaló emlék. 
Nincs az alföldi jazigokéban, hunokéban,[18] az avar[19] sírokban is nagyon kevés az is általában csak a páncél egy kis darabja, pedig mind a három nép jelentős páncélos lovassággal rendelkezett vagy akár hivatkozhatok arra, hogy a keresztény lovagok sírjában is hiába keresnénk a fényes páncélt.[20]
Az hogy nem páncélban temetik el a harcost annak több oka is lehet:
                                              
Ø A túlvilágon nem tartották szükségesnek a test védelmét, így a temetkezéskor nem helyezték fel a harcosra. Ha esetenként mégis, amit avar és kun leletek igazolnak, az magyarázható a sajátos egyéni megkülönböztetéssel (kiváló harcos volt, vagy nagyon gazdag, aki meg teheti h páncélját magával viszi), ezt támaszthatja alá, hogy a feltárt avar sírokból csak alig 50-ben találtak vértezet maradványokat.
Azért is tartom egyéni divatnak a páncéltemetést, mert a kunbábonyai sír avar vezére –aki pedig igazán megtehette volna- sem páncélban temetette el magát.[21]
Ø A másik ok, ami a túlvilág hitnél kicsit reálisabb, hogy egy fém vértezetnek minden korban igen magas ára volt, területtől függetlenül nagyon magas értéket jelentettek és egy átlagos magyar család nem is nagyon engedhette meg magának. Valószínű a nemzetségfők és kíséretük már, ölthetett fém vértezetett, de az igazán komoly teljes testet és lovat is befedő páncélt csak a törzsfők kísérete és a fejedelmi testőrség hordhatott, azaz az elit csapásmérő alakulatok. Ez szinte megegyező lehetett a kor bizánci és frank hadseregének felépítésével, ott is a nehézpáncélos lovas egységek legénységét a magas rangúak és a kíséretük adta.
Konkrét tárgyi bizonyítékunk tehát nincsen, viszont van egy korabeli hadtudományi írásunk egy olyan uralkodótól, aki szövetségben állt a honfoglalás korában a magyar hadakkal.
Bölcs Leó keletrómai császárról van szó, aki Tactika című művében szemléltető leírást ad a magyarokról.[22] A fegyverzetükről a következőt írja:
 
„Fegyverük pedig kard, páncél, íj és kopja…”
 
„De nem csak ők maguk öltenek fegyvert, hanem előkelő embereik lovaikat elöl vassal vagy nemezzel vértezik.[23]
 
A szöveg világosan leírja a páncél használat általánosságát, a tehetősek még a lovaikat is vassal fedik elöl, ami a ló fejét, nyakát és szügyét jelenti. Ha fém páncéllal fedik a lovaikat feltételezhetjük, hogy a maguk biztonságát sem értékelték kevesebbre. A fém páncéloknak többféle változata is használatban volt a sztyeppe harcosainak körében.
A legkorábbi a pikkelyvért, ezt már a szkíták is nagy előszeretettel használták[24] és használatban marad egészen a 14. századig.[25] Szerkezete megegyezik a tetőcserép szerkezetével, azaz egy bőr mellényre bőrszíjakkal vagy szegecsekkel sorokba felerősítjük a halpikkely alakú fém lapocskákat, úgy hogy a felső sorok befedik az alattuk lévő sor egy részét. Kiváló védelmet nyújt nyilak és lándzsa szúrások ellen, valamint a vágások és a zúzó fegyverek ellen is. Hátránya az, hogy nehezebb benne mozogni, mint a lánc páncélban és elég komoly súlya van,[26] a pikkelyek tisztántartása sem egyszerű és igen sok időt igényel. A magyarok minden bizonnyal ismerhették ezt a páncél típust, ebben a korban a bizánci cataphracták tehát a nehézlovasság alkalmazta a lovasok és sok esetben a lovak védelmére, de a horezmi birodalom területén lévő városokban is láthatunk olyan falfestményeket amiken pikkely páncélos vitézt ábrázol.
A másik fémlapokból készülő páncél típus a lamellás vért. A lamellás vért megjelenésre, hasonlít a pikkely páncélra, de más elven működik. Ennél a páncélnál különböző méretű fémlapokat bőr szíjjal egymáshoz rögzítik, és nem kell rárögzíteni egy bőr mellényre, igaz lehet ilyen is. A lapokat olyan módon is összelehet kötni, hogy négy lemez fed minden cm2 –t. A lamellás ezért is jobb mint a pikkely, mert jobban elvezeti a szúrásokat mint a pikkely, ami az alulról jövő szúrásokat nem védi a szerkezeti sajátosságai miatt. Ez a sajátosság a pikkelyek alulról nincsenek alul a bőr alapra erősítve, így az onnan jövő szúrások becsúszhatnak a pikkelyek alá, sőt ha szemből jövő lándzsa elég hegyes és szűk pengéjű a pikkelyeket szét tudja feszíteni. Ez két probléma a lamellásnál nem áll fenn, mert alul, felül rögzítve van és oldalról is fedik a lapok egymást. Egy nagy hátránya van, az hogy a súlya még a pikkelynél is nehezebb tud lenni,[27] Kelemen Zsolt harcművész lemodellezet egy avar lamellás páncélt, ami nyaktól térdig védi és az egész karját is. A lehető legteljesebb átfedéssel súlya majdnem eléri a 30 kg-ot! Igaz az akkori korokban használt kézi fegyverekkel szinte sebezhetetlen.[28]      
 
 
26. Türk zsindely páncél szerkezete és a nagyszentmiklósi kincs gyűrűs páncélt viselő vitéze.
 
 
 
Azonban a teljes test felületet nem tudták vele befedni a nyak, a hónalj és az alhasi rész szabad maradt, amik támadására a könnyebb, jól irányítható egyélű kardokkal eredményesebben támadható volt, ez indíthatta a szablyát, mint lovas fegyvert a diadal útjára.[29]
A lamellás páncélok az avarok és türkök uralma alatt élte a fénykorát, de már megjelent a könnyebb egész test felületet befedő vértezet a több mint 10. 000 acél gyűrűből álló láncing.
A gyűrűs páncél vagy elterjedtebb nevén láncing, talán a legáltalánosabban használt fém védőfegyver. A kelták már ismerték, tőlük a rómaiak vették át[30], de a szarmatáknál sem volt ismeretlen.[31] Az igazán széles körben való elterjedése Európában, a 9-10. századra tehető, a lovagi fegyverzet kialakulásához köthető.[32] Keleten viszont már a 6. században a második türk birodalom védőfegyverzete között megjelent. Valószínűsíthető, hogy a közép-ázsiai oázis városokban[33] és a Kaukázus északi oldalán fekvő Alániában találták újra fel a láncpáncélt.[34] Ettől kezdve folyamatosnak tekinthető az alkalmazása. Szerencsénkre két korabeli forrás is megemlíti a szabírok és a kazárok páncél viseletét.
Maszudi azt mondja „a kazár hadseregben ezek közül hétezer a királlyal lovagolt; íjászok mellvértel, sisakal és pánélingel. Némely lándzsások olyan fegyverekkel és felszereléssel mint a moszlimok.”[35]
A szabírokról Ibn Ruszta írja:
„majd a város népe páncélban és pajzsban öltözve kisiet s a hallotra rohannak…”[36]
A besenyőknél és a kunoknál, főleg a kunoknál széleskörben elterjedt volt. A kun temetkezéseknek köszönhetően találtak is páncél maradvényokat, ezek szinte kizárólag gyűrűspáncélok töredékei.
 
Csólyos-pusztai sír kun vitéze még két széles acél lemezt is hordott a láncingén, feltehetően a válla védelmét erősítette.[37] Ezt az újítást lehet, hogy a kitajoktól jutott el a kunokhoz, akik már az 1100-as években kísérleteztek lemezvérttel a test sebezhetőbb felületén.
 
27. Kun védőfegyverek a csólyosi feltárából.
 
 
Érdekes, hogy a magyar honfoglalás és a kalandozások előtt is, és után is széles körben használták a keleti lovas népek harcosai a láncvértet, csak a magyarok nem.
Az is lehet, hogy a páncélozatlanságunk miatt kaptunk volna ki a besenyőktől?
Nem hiszem, hiszen Bölcs Leó is a páncélt - az akár milyen típusú is volt- az átlag magyar harcos fegyver arzenáljába sorolja.[38] A kunoknak és mongoloknak hála több sztyeppei vértezet típust és sisakok ismerünk.
Persze tudománytalanság lenne egy 10. századi magyar és egy 13. századi mongol harcost egyformának venni, de sok párhuzam és hasonlóság van a kettő között. Hisz mindkettő életmódja, harcászata és a rendelkezésre álló lehetőségek nagyon hasonlóak voltak. Harcászatban tehát bár voltak különbségek, hisz a fegyverzet és a stratégia fejlődött, de magában a harcban és a fegyverzetben csak módosítások voltak radikális eltérések nem. Miért is taglalom ennyire ezt a kérdést? Azért, mert a 9.-10. századi magyar haderőről és annak fegyverzetéről, harci eljárásáról Bölcs León kívül nincsenek megbízható, leírásaink.
 A frank krónikások általában szerzetesek voltak, akik sokszor csak hallomásból, félelemmel és undorral írnak a magyar seregekről, így belőlük csak felületes és hamis képet alkothatunk.[39]
Azonban a mongoloknál követségbe járt egy ferences rendi szerzetes, Plano Carpini akit a Pápa 1245-ben küldött a mongol kánhoz. Carpini meglepő részletességgel kitért a mongol haderő és fegyverzet leírásához, amit a 6. fejezetben taglalt. Számunkra a következő részek a fontosak:
(4) Ami a fegyvereket illeti minden harcosuk legkevesebb két vagy három íjat, vagy legalábbis egy jó íjat, három nyilakkal teli nagy tegezt, egy szekercét és a hadigépek vontatásához szükséges köteleket tartozik vinni magával. A gazdagoknak van hegyes végű, egyélű, kissé hajlott kardjuk, van páncéllal ellátott lovuk, lábszár védőjük, sisakjuk vértezetük. Némelyeknek a vértezete és a lovaik vértje egyaránt bőrből készül…”
 
(6) A harcosok vértezete hasonlóképpen négy darabból áll. Egyik a combtól a nyakig ér, de igazodik az emberi termethez, mert a mell előtt keskeny, a kartól lefelé pedig kerekdeden körül öleli a testet; hátul a derékig van egy másik rész mely a nyaktól kezdődik és a testet körülfogó előbbi darabhoz csatlakozik; váll fölött pedig ezt a két részt tudniillik az elülsőt és a hátulsót, csatokkal a vállakat fedő két vaslemezhez kapcsolják; a válltól a kézig ér és alul nyitott, valamint combjukon is viselnek egy-egy darabot. Valamennyi rész csatokkal kapcsolódik egymáshoz.
 
(7) A sisak felső része vasból vagy acélból készül, az a része azonban mely körös-körül a nyakat és a nyeldeklőt védi, bőrből van; ezeket a bőrrészeket mind a fent ismertetett módon formálják.
(8) Egyesek számára mindezek a holmik, amelyekről az imént szóltunk vasból készülnek, a következő eljárással: ujjnyi széles és tenyérnyi hosszú vékony lemezeket csinálnak szépszámmal és minden egyes lemezbe nyolc apró lyukat fúrnak; belül három erős, keskeny szíjat fektetnek, a lemezkékbe lépcsőzetesen egyiket a másikra helyezik és az említett lyukakon átdugott, vékonyra hasított bőrökkel szorosan a szíjakhoz erősítik; legfelül rávarnak egy bőrszalagot amely megduplázódik mindkét oldalon, és hozzávarják az egyik szíjhoz, hogy jó erősen egymásra simuljanak. A lemezekből így szíjszerű alakokat nyernek, azután valamennyit összekötve elkészítik a vétezet különböző darabjait úgy, ahogy azt feljebb elbeszéltük. Mind az emberi, mind a lóvértezet céljára csinálják, és úgy kifényesítik, hogy aki ránéz, megláthatja magát benne[40].
 
A mongolok kiváló bőr vértjeiről a nagy utazó Marco Polo is beszámol:
„Testükön bölény és egyébb állatok szívósra cserzett bőrével fedett, igen erős páncélt viselnek…”[41]
A fenti hiteles szemtanúk szerint a sztyeppei népeknél a páncélozás teljesen átlagos volt.
 
28. Nomád pikkelyes bőrvért a Han-dinasztia idejéből és vértes lovasok a Nyugati Vej-korból.
 
A tehetősebbek fémvérttel vagy kombinált vérttel (bőr-fém), a közkatonák pedig cserzett bőrvérttel fedték magukat és lovaikat is. Elgondolásom szerint a honfoglaló magyaroknál is hasonlóak lehettek a védőfegyverzetek minősége és arányai.
 
                        2.2.1. Páncélos íjászat
 
 
A második ellenvetés azaz, hogy nem lehetett páncélban íjászkodni és a mozgást korlátozza.[42]
Tapasztalataim alapján a fenti megállapítás nem igaz. Összeállítottam egy páncélzatot, amilyet a 9.-10. században ismerhettek a sztyeppen. Az páncél kombinációnál a pedzsikenti falfestmények lovasait, a kazár kagán testőrségének leírását és Bölcs Leót vettem alapul, valamint a Csólyospálos-Csólyos-pusztai és Lászlófalva-Felsőszentkirály kun sírok páncéltöredékeit.
Az alsó páncél egy hosszú ujjú láncing, amit a csólyosi sír páncél maradványa alapján készítettem: térdig érő, belső szem átmérője 10mm, szem vastagsága 1,5mm, súlya 13kg szövési technikája egy gyűrű a négybe.
 
 
 29. Csólyosi láncing szerkezete
 
A felső mellvért pikkelyes elrendezésű: lapok hossza 50mm, szélessége 30mm, vastagsága 2mm, súlya 11kg. Készítési technikája: két 1cm vastag marhabőr lapot megfelelő alakra vágtam, majd enyvvel összeragasztottam. Az előre elkészítetett fém lapokat[43] két helyen kifúrtam a pikkelyek felső részén. Ezután a pikkelyeket vékony kettős kender madzaggal a lyukak segítségével a bőrlapokra varrtam. Testen való rögzítését szíjjakkal és csatokkal oldottam meg.
30. Keleties vitéz pikkely vértben.
 
Az alkarvédők nemez és acéllapok kombinációja. Nemez vastagsága 15mm, acél lemez vastagsága 1mm, súlya két alkarvédőnek 400g. Készítésekor szegecseléses technikát alkalmaztam, a kivágott fém lapot szegecsel hat helyen erősítettem rá a nemez alapra. A karvas kialakításakor a közép-ázsiai képeken látható formát követtem.[44]   
A sisak felső részét a pécsi sisak és a csengelei sisak alapján készítettem Savanyú Miklós ötvös mesterrel. Az alsó kiegészítő részeket magam készítettem el a láncfátyolt és a fül valamint tarkó védőt is. A sisak súlya 3kg.[45]
Tehát az összsúlya egy teles védőfelszerelésnek 27,5 kg. Ha ló szügypáncélját is beleszámítjuk, ami a Tacticában leírt vas és nemez pikkelyes kombinációja akkor 33kg egy jól felszerelt keleti előkelő lovas védőfelszerelése. Ez nem kis súly, és mind az embertől, mind a lótól komoly fizikális felkészülést kíván. Elismerem nehezebb benne mozogni, mint egy egyszerű kaftánba, de nagyon jelentős túlélési esélyt ad a harcos számára. Megfelelő kialakítás és felkészülés mellett nem csökkenti számottevően a harcos mozgását. 3 nyílvesző kilövéséhez nem 10, hanem 12 másodpercre volt szükségem. Azaz egy nyílveszővel többet tudtam volna kilőni, ha nincs rajtam páncél, azonban sokkal több találatot éltem volna túl, páncél nélkül egy találat is harcképtelené tudja tenni a harcost, megfelelő páncélban még ha egy-egy teli találat valahogy át is szakítja a páncélt, akkor is lefogja annyira a nyíl erejét, hogy a hegy csak alig hatol a testbe 1-2 cm-t.
A keményítet bőr páncélt azért is alkalmazhatták széles körben mert a nyíl találatokat a bőr rost anyaga igen hatásosan felfogja. Ha ez még fém rátétekkel megerősítjük egy nagyon ellenálló vértezetet kapunk, bőrből meg szinte kimeríthetetlen forrásaik voltak a pusztai pásztoroknak.[46]
 
 
                        2.2.2. Talpig vasban és fegyverben
 
 
Azonban csak az, hogy felveszünk egy páncélt és lóra ülünk, nem jelenti azt hogy lovas vitézekké is váltunk. Rengeteg gyakorlás és edzésekkel eltöltött évek hosszú sorra kell, hogy harcosok legyünk. A fegyverforgatás nem könnyű és nem is veszélytelen foglalkozás, még ha csak egy 21. századi hóbortnak is gondoljuk.
Én inkább a múlt megidézésének tartom, a régészet és a történelem tudomány egy szeletének újjászületésének. Rengeteg, a tudomány számára is hasznos információt és tapasztalatot lehet vele gyűjteni.
A vértezetben eltöltött idő, a sok küzdelem lovon és gyalog sok nehezen megszerezhető tudást ad. A lovas vértek főleg a keletiek, de még a 15. századi európai lemezpáncélok is, úgy lettek kialakítva, hogy nem akadályozzák a mozgást.[47] A keleti vértek pedig különösen mozgékonyak, amellett hogy kiváló védelmet biztosítanak. Azonban a láncingen kívül, még a legjobb lemezkés vért sem ad tökéletes védelmet.
 
 
31. Íj és lándzsa használat lóhátról, páncélban.
 
A páncélzat ellen a leghatékonyabb fegyver a döfőlándzsa vagy a kopja.        
A sztyeppei lándzsa hegyet ennek megfelelően alakultak. Érdekes hogy a nagy méretű frank szárnyas lándzsákhoz képest az 5.-10. századi sztyeppei lándzsák kis méretűek de a olyan a kialakításuk hogy a vértezet átszúrására tökéletesen alkalmasak. A lándzsát keleti népek általánosan két kézzel bántak, sok esetben mindkét végét heggyel látják el, aminek az lehetett a szerepe, hogy közelharcba szinte minden irányba lehetett vele támadni, nem csak szúrni, hanem ütni és vágni is. De a hegyek pontos szúrásokra voltak inkább alkalmasak.
 
32. Kétkezes lándzsaszúrás és besenyő páncél szúró lándzsacsúcs.
 
Annyi hátránya van a hónaljba szorított európai lándzsa alkalmazásához képest, hogy a kezek kicsit engednek becsapódáskor így az erő egy része elveszik, míg a lovag rohamának minden ereje a lándzsa hegyében összpontosult.[48]
Viszont a lovag lándzsája ütközetkor összetört vagy beleszaladva ellenfél testébe, el kellet engednie. Keleti stílusban viszont két kézzel nagyon jól lehet kontrolálni a szúrásokat és vágásokat és közelharcban is eredményesen lehet használni.
 A mongolok még kampókkal ellátták a lándzsa köpűjét, amivel az ellenfelet rántották le a lóról.[49]
Az illesztéseknél és a hajlatoknál van fedetlen hely, ezeket érdemes támadni. Nehéz fegyverekkel viszont nem lehet precíz vágásokat alkalmazni. Ezért a fegyvert könnyíteni kell oly módon, hogy a vágóél ne rövidüljön és a fegyver se legyen sérülékenyebb, mint a rusztikusabb forma. Erre a szablya a tökéletes megoldás.
Kicsit paradoxon, de szerintem a szablya volt a válasz a fejlődő zsindelypáncélzatra. Szablyával, aki kiválóan forgatja szinte sebészi precizitású vágásokat, lehet ejteni. Az ellenfél páncéljának gyenge részeit és fedetlen részeket gyorsan és hatékonyan tudjuk támadni. Viszont túl könnyűnek sem szabad lennie, mert akkor nem lesz a vágásnak elég nyomatéka.
 
33. Szablya-pajzs támadó és védekező kombinációk.
 
Azt rossz módszernek tartom, hogy egy dísz fegyver - a Bécsben őrzött „Attila-kard”- alapján akarják megadni a harci szablyák átlag súlyát.[50] Egy szablyának minimum 70dkg-nak kell lennie, hogy hatékony vágást tudjunk vele ejteni.
A hatékonyságát a penge síkjából kiálló fokél vagy elmán is növelte. A fokélel, tapasztalataim szerint kiválóan lehet vívás közben a csuklót és a nyakat támadni, amit a dőlt markolat is segít, valamint a szúrás okozta sebet is roncsoltabbá teszi. Láncvért ellen azonban, tényleg nem elég hatékony, bár szerintem vágtató lóról való íves odasuhintással át lehet vágni, igaz tesztelni még nem teszteltem. Erre a feladatra alkalmasabb az egyenes kétélű kard, amit a sztyeppén sokáig alkalmaztak a szablya mellett is.[51] Nálunk a megváltozott ellenfelek miatt, egyre többen alkalmazták az Európában legelterjedtebb páncélfajta a láncvért ellen hatékony egyenes kardokat.
Amiben használata különbözik a szablyától, főleg a súlypont béli különbségekből, és nem a nehezebb tömegből adódik.
Mert míg a szablya általában markolat nehéz, addig az egyenes norman vagy frank kard inkább hegy nehéz.[52] Ezekkel a kardokkal nem lehet olyan szép könnyed vívást művelni mint a szablyával, viszont erős harcos kezében nagy romboló erővel bír.
 Véleményem szerint aki szablyával tudott vívni, annak nem volt különösebb probléma a kard forgatása sem, hisz nem kellett olyan színtű vívó
tudás, inkább nagyobb fizikum.
 
34. A kard támadó tartása és fokossal való „páros fegyver technika”.
 
A páncélos ellenfél ellen a kard félék helyett a közkatona eredményesebben alkalmazhatta a harci balták és fokosokat. Ezek –főleg a fokosok- azért veszélyesek a vértezetre, mert a nagy centrifugális erőt mi használatukból adódik, becsapódáskor egy kis területre összpontosítják. Minél kisebb a pont annál nagyobb az erőhatás. Lemez és gyűrűs páncél ellen is hatékonyak támadni és védekezni is lehet velük. A hosszú nyelű fokos pedig a talán a legkiválóbb lovas fegyver, hisz sokoldalúan alkalmazható. Nem véletlenül volt kötelező Dzsingisz kán seregében minden egyes harcosnak.[53] Bár a 10. századi magyar sírokban nem túl gyakori, ennek ellenére a katonák alapfelszereléséhez tartozhatott.
Személy szerint nekem a fokos a kedvenc fegyvereim egyike.
Egyszerűsége ellenére - vagy talán éppen azért- kifinomult és nagyon hatékony vívó technikákat lehet vele alkalmazni. Az ellenfél lóról lerántásától, a sebezhető felületek koncentrált támadásán át, a vértezet tényleges bezúzásáig széles a paletta. Kard ellen is hatékony, ügyesen ki lehet csavarni vagy ütni az ellenfél kezéből a fegyverét.
Csillag és gerezdes buzogányt a besenyőkig nem használtak a sztyeppen. Ennek okát is a páncélzatban találjuk meg a lemezes szerkezetű bőr és acél páncélokat nem igen lehet a könnyű kis sztyeppei buzogány típusokkal támadni, viszont a láncpáncél még vastag aláöltözés mellett is alig nyújt védelmet ellene. Magyarországon a besenyőkkel jelent meg a bronzból öntött csillag buzogány, de széles körben a kunok betelepülése után terjedte el.[54]
Buzogánnyal főleg a fejet és az izületi részeket érdemes támadni, a csillag buzogány könnyű a későbbi gótikus buzogányokhoz képest, 60 cm-es keményfa nyéllel mindössze 600g.
Ezért igen gyors és lendületes csapásokat lehet vele osztogatni, igaz nincs olyan roncsoló hatása, mint a nehéz buzogányoknak. Viszont nem lehet olyan eredményesen védekezni vele, mint a fokossal. A két súlytó fegyver közül szerintem a fokos és a szekercék sokoldalúbbak, mint a buzogány és hatékonyabbak is.
 
 
 
 

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Óra
 
Látogatók
Indulás: 2008-11-06
 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
LEMANGURIA

 

 
KURULTAJ

kurultajlogo1a5e6c.png

 
Magyarok Szövetsége

magyarokszvetsge75d7b.jpg

 
Jász-Kun Szala

Szalaef42b54444.jpg

 
számok
free counters
 

Asztrológiai tanácsadás - BECSÜLET KASSZÁS alapon már Skype-on is! INGYENES OKTATÁS az ASZTRO-suliban!    *****    A csillagjövõ asztrológia,nagyon sok olvasmányt,ezoterikus,témákat,szoftvereket és óriási nyári akciókat ajánl, NEKED!    *****    Egy blog rólam, velem, mert szeretek ide írni. Ðzsí. *** Augusztus 25-én PlayDay, azaz játéknap sok-sok nyereménnyel! :)    *****    Tudod hol van és mit jelent a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont? A Chiron? A Lilith? Én megmondom.Látogass meg!    *****    Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok