Menü
 
Baranta Piac

Friss Méz kapható T.miklóson B.Mihály 06-702/350-251

Selyemfű méz 1kg 1.700,-Ft

Friss tej kapható 130,-Ft a Székács Szakközép Iskola Tanboltjában

 

 

 

 

 

 
Cíkkek
 
Naptár
2017. Június
HKSCPSV
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
<<   >>
 
Íj és nyílkészítők
 
Lovasnomád népek
Lovasnomád népek : A 10. századi magyar harcászat vitatott kérdéseinek vizsgálata 2

A 10. századi magyar harcászat vitatott kérdéseinek vizsgálata 2

  2010.01.22. 21:58


 

11. Lovas birkózás a kazakoknál és a magyaroknál.
 
A két vitéz egymást kopjával ( nayza v süngi ) és buzogánnyal ( ez nem a rövid nyelű buzgan, hanem a hosszú mintegy 150 cm-es soyil) kell a lóhátról lelökni. Van pár szabály, ami meggátolja a harc életveszélyesé válását pl.: a kopjával nem lehet döfni, míg a buzogánnyal nagyot csapni és kötelező a nemez vagy bőr páncélzat.
12. Sayisban valaki mindig földre kerül.
 
Az „at omirawlastiruw” nem a harcosok, hanem a lovak erőpróbája. Egy 10m-es körből kell a kitolniuk egymást, úgy hogy a szügyükkel feszülnek egymásnak. Mindkét játék a közelharc gyakorlataiból fejlődött ki.[1]
Érdekesnek tartom, hogy egy könnyűlovasnak tartott népek miért gyakorolnak nehézlovas harcászati elemeket?
A kazak lovas birkózásnak van egy durva és veszélyes változata, ahol a dzsigitek szemben állnak 40-50 lépésnyire és megadott jelre egymás fele kezdenek vágtázni. Mikor összeérnek, ki kell rántani a szembe vágtató ellenfelet a nyeregből. Aki egy kicsit jártasabb a lovaglásban az átérezheti eme „játék” adrenalin növelő hatását és veszélyét.
A fentieken kívül még sok lovasjátékot űznek közép és belső Ázsia lovasnépei, amik nagy részét valószínűleg a magyarok is ismertek.[2] 
Lovas birkózást és szalagtépést, apámmal és testvéremmel és nagyobb lovas találkozón, mi is játszottunk, kiváló erőnlét és egyensúlyfejlesztő. Megfigyeltem, hogy lovaink is milyen kedvel vetik bele magukat a játékba és pár alkalom után már nagyon ügyesen és taktikásan forognak. A közelharc gyakorlásához szerintem a páros és csoportos gyakorlatok a legjobbak.
Testvéremmel magunknak kidolgoztunk egy saját gyakorlási módot: fa karókat ronggyal és szivaccsal vontunk be és azzal csépeltük egymást. Ennek a gyakorlatnak meg van az a jó tulajdonsága, hogy hatalmasakat lehet csapni a másikra úgy, hogy ne kelljen aggódni a saját és lovunk testi épsége miatt, viszont nagyon jól meglehet tanulni az elmozgást, a támadást és lovunk gyors irányítását. Fémfegyverrel csak akkor küzdhetünk, amikor fafegyverekkel úgy tudunk bánni, hogy az elvétett vágásokat meg tudjuk állítani társunk és lova előtt.                
 
13. Közelharci gyakorlat
 
A ló fegyverhez való szoktatása
 
Tapasztalatom szerint a mai lovak nagy része ha valamilyen tárgyat viszünk a hátára, a pánik kerülgeti. Ezt nem vehetjük tőlük rossz néven hiszen ha a lovasának valami van a kezében –ez általában lovagló pálca- az neki fáj. Abban az esetben, ha saját magunk törjük be lovat és céltudatosan neveljük nem lesz ilyen probléma, de ha vásárolt lovat akarunk harci célra alkalmazni akkor sajnos a szoktatás néha igen rögös ösvényére lépünk. Hat éve felkértek egy lovasíjász bemutatóra Móron egy három napos lovas verseny keretében, de ló szállítási problémák miatt nem tudtam a sajátommal menni, erre azt találták ki hogy ott adnak egy nyugodt pacit, az íjászattal kapcsolatban komoly kifogásai voltak. Az addigi szelíd, lusta jószág az íjtól és hangjától táltos paripa lett, és ki akart velem együtt szaladni a megyéből. Egész délelőtti kemény munkánk eredménye délután leadott egy lövés a nézők szeme láttára úgy, hogy közben nem csorogtak a könnyeim a szembe széltől. A lovas harcászatnál felettébb igaz az a mondás: „a látszat néha csal”!  Egy látásra lusta, nyugodt ló nem biztos hogy fegyver használat közben is higgadt marad és egy tüzes, fékezhetetlennek tartott paripa meg a legjobb társ. Bár a pusztai, de akár az arab vagy európai lovas katonák a vad, kemény méneket és herélteket használták csatalónak. Igaz ember is kellett hogy megzabolázza, de a csata forgatagából csak egy bátor társsal lehetett élve kijönni.[3]
 
                        1.2.1. Íj és a ló
 
            A lovasíjászat a lovas hadviselés csúcsa, lovon íjazó pusztai seregek tartották rettegésbe a civilizáltnak mondott, letelepült országokat Eurázsia szerte. Szkítáktól a mongolokig, minden nomádnak tartott lovas nép, harcrendszerének az alapja volt.
Szinte szimbolikus jelentése van, ha lovas íjászat, akkor sztyeppe és a hunok, magyarok vagy tatárok jutnak az ember eszébe. Ahhoz, hogy eme képnek meg tudjunk felelni, íjásztudásunkat lóról kell bemutatni és nem is akármilyen formában. Az összképhez azonban lovunknak is partnernak kell lennie.
Az íjnak viszont van a lovak számára kezdetben egy igen rossz tulajdonsága, oldásnál[4] a felgyorsuló ideg magas hangot kelt az íjat elhagyó vesszővel együtt, ami sok lovat megriaszt (bár nem mindegyiket). Kezdő lónak egyszerre ne vigyünk a hátára íjat, főleg ne lőjünk. Az elkapkodott munka nem vezet eredményre, inkább lovunk ellenszenvét és bizalmatlanságát váltja ki velünk és az íjjal szemben.
A lovat mi a következő képen szoktatjuk az íjhoz:
1)      A karámban vagy a lótól nem nagy távolságra elkezdünk lőni az íjjal. Itt jól jön egy segítő ember, aki fogja és nyugtatja őt. Valószínűleg megugrik vagy megriad és arrébb húzódik, de a ló egy rendkívül kíváncsi állat és kis idő után legyőzve a félelmét oda fog jönni hozzánk, hogy megnézze mi az a cincogó fadarab a kezünkben.
2)      Miután odajött elkezdi nyújtogatni a fejét és meg akarja szagolni íjunkat. Ezt engedjük meg neki, majd ezt követően mikor már érdeklődése lanyhulni kezd, szépen lassan és finoman simogassuk meg az orrát az íjjal. Ha ezt már hagyja nem ijed meg tőle, akkor folytassuk a fejénél, majd a szügyét és az egész testén át. Így a ló az íjjal való találkozása kellemes lesz, jó érzéseket kelt benne. A testi kontaktust a nyíllal is végezzük el.
3)      Amikor lovunk már nem érdeklődik az íj iránt, akkor íjjal együtt felülhetünk a hátára. Lépés közben emeljük fel az íjat, lehetőség szerint feszítsük ki engedjük vissza, pengessük had szokja meg a hátáról jövő hangot. Ezt tegyük meg ügetésben és vágtában is.
 
14. Az első lövés.
 
15. Jó munka eredménye: vágtából is lövünk.
4)      Következő lépésben a nyíltartó tegezt helyezzük fegyverövünkre és lovagoljuk ki egyet! Lovaglás közben megszokja a ló az oldalunkon lévő tegezt, aminek van egy kis mozgása és sokszor hozzáér a lóhoz, ami először kicsit furcsa lehet neki, de általában gyorsan túl teszik magukat ezen az apró kis kellemetlenségen. Ha lapos mongol-török típusú tegezt használunk akkor még ennyit sem kell bajlódni vele, mert az szorosan az övünkön van.
A nyilak hátrafele néznek, így a lóval semmilyen kontaktust nem létesít. A kilovagláskor vigyük íjunkat is magunkkal készenléti tegezben, így két tartót együttesen szokja és közben gyakorolhatunk is az íjjal, ha már ezt megszokta akkor vegyünk ki egy nyilat és töltsük be, majd azzal együtt feszítsük meg az íjat. Ha mindezt kellő figyelemmel és érzéssel teszzük, akkor a kiadós túra végére lovunknak nem jelent problémát mikor íjászkodunk a hátán. A legfontosabb az, hogy ne kapkodjunk és ne sietessük a dolgokat! Tartsuk be a szakaszosságot, a türelem meghozza az eredményt.
 
 
                        1.2.2. Szálfegyverek
 
 
            Az íjászat és a lovasjátékok gyakorlása után rátérhetünk a közelharc fegyvereinek használatára lóháton.[5] A szálfegyverek lovon való használata komoly veszélyt jelenthet lovunkra és saját magunkra egyaránt. Ezért fontos, hogy csak megfelelő tudás elsajátítása után - amikor már gyalogosan szabadharcban is megálljuk a helyünket – próbálkozunk a lovon való használattal.
A következő fegyvereket használom, amit a Honfoglalás- és az Árpád-korban is a magyar seregekben alkalmaztak: kopja, kard, szablya, csatabárd, fokos, csillagbuzogány és a tőrök, harci kések különböző változatait. 
 
 
Kopja vagy vívólándzsa
 
           
            A lovas katona elsődleges közelharci fegyvere a kopja, pusztai népeknél inkább vívólándzsa. A különbség az hogy a kopját a harcos a hóna alá szorította és célra tartva öklelt vele, míg a vívólándzsát két kézre fogva 3600 –ban minden fele szúrt, de vágott és ütött is vele.
Ezért a lovat felkell készíteni, hogy egy több mint két méteres karó repked a feje körül. A 9.-10. században a magyar harcosok kopjáit zászló díszítette.[6] A lobogó tárgyak megriasztják a lovat és rémületet keltenek bennük, ezért nagy körültekintéssel és óvatossággal kezdjük meg a lándzsa használatot.
Kezdjük a szoktatást egy hosszabb szerszámnyéllel, ami a lándzsát helyettesíti. Ezt mutassuk, meg lovunknak had szagolgassa, orrát érintse hozzá ezt hagyjuk addig, amíg elveszti iránta az érdeklődését.
 
16. Ismerkedés a lándzsával.
Akkor szálljunk fel a hátára és lassan kezdjük forgatni, különböző irányokba szúrni, ütni azaz imitáljuk a harc közbeni mozgást. A gyakorlás közben úgyis látjuk mennyire, riad meg társunk a hátán történő eseményektől, ezt figyelembe véve gyorsítunk, mozgásunkon vagy lassítunk. Ha gyors mozgás közben is nyugodtan viselkedik, akkor egy karó végére erősítsünk egy szalmacsutakot vagy egy kisebb fa rudat, a legjobb egy foci labda nagyságú kis zsák, amit szalmával tömünk ki, ezt leszúrva kiválóan gyakoroljuk a lándzsa hegyének célra tartását, lovunk pedig szokja a fegyvert. Siker esetén, amikor ezt a feladatot már biztos kézzel hajtjuk végre és lovunk is higgadtan hajtja végre a feladatatott, akkor rakjunk fel több karót céltárggyal.
Ezeket elhelyezhetjük egyenes vonalon vagy különböző alakzatokban (négyzet, téglalap, kör…stb.) és ahogy a helyzet megkívánja, szúrjuk vagy üssük le a célokat.
 
17. Zászlós kopja és Radamesz
 
A következő lépcsőfokként erősítsünk egy szövet darabot lándzsánk végére és a fentiek szerint járjunk el. Minél színesebb az anyag általában annál nehezebb a dolgunk, mert a ló figyelmét az élénkebb színek jobban felkeltik. Amikor már minden gyakorlatot kidolgozott mozgással és biztonságban hajtunk végre, akkor elkezdhetjük a fegyverrel való edzést.
 
Kard és szablya
 
A lándzsa mellett a másik közelharci fegyver a kard vagy szablya, a bejövő magyar katonák mindkettőt használták.[7] Ló képzés szempontjából nincs nagy jelentősége melyiket használjuk, a fegyvert forgatónak kell alkalmazkodnia az eltérő tulajdonságokhoz. A kardot, is mint a lándzsát egy fegyver méretű bottal helyettesítsük szoktatáskor. A lándzsánál már fent leírt feladatokat végezzük el itt is, nyugodtan gyakorolhatunk párhuzamosan mindkét fegyverrel, hogy ne legyen egysíkú a foglalkozás. Itt is akkor térjünk át fémfegyverre, ha fa fegyverrel már biztosan végezzük a kitűzött feladatokat.
Tapasztalatom szerint a ló a zászlós lándzsa után már nem sok jelentőséget tulajdonít a kardnak.
 
Másodlagos fegyverek:
 
A lándzsa és a kard használatának elsajátítása után a másodlagos fegyverek már nem szorulnak a ló szempontjából különösebb szoktatásra vagy gyakorlásra.
Inkább a harcosnak kell az eltérő tulajdonságú fokost, bárdot vagy buzogányt megtanulni precízen, biztonságosan és a fegyver adottságait a legteljesebben kiaknázva használni lóháton.
Ezek a fegyverek súlypontjukat tekintve minden esetben „fejnehezek”.[8] Ezért használatukat lóháton, sok földi gyakorlás előzze meg, mert egy elvétett csapással súlyos sebesülést okozhatunk társunknak, főleg ha a fején találjuk el!
 
 
                   1.3. Egy ló betanításának naplója
 
            A most következő részben egy arab telivér ló fél éves idomítási időszakát mutatom be foglalkozásokra lebontva. A ló neve Radamesz, egy szürke színű, 150cm magas herélt. Egy kíváncsi, barátságos eleinte egy kicsit félénk paripa, aki október elején került hozzánk. Tulajdonosa Németh Szilvia, aki rendelkezésemre bocsátotta betanítás céljából. Radamesznek jó a menő kedve, finom a szája, gyors és fordulékony. Testi és fizikai állapota szerint kiváló harci lovat lehet belőle faragni. Belső tulajdonságai azonban egy kicsit hátráltatták a munkát, mert az új hely okozta zavar és bizalmatlanság miatt nem lehetett egyszerre a harci idomítással kezdeni.
 
 
18. Radamesz
 
Először fel kellett építeni az egymás közti kapcsolatot és belsőséges viszonyt kialakítani, csak miután az irántam érzett bizalma első jeleit kinyilvánította irányomban, utána kezdtem a fegyveres idomítás alapjainak lerakásába.
 
Október-november: Az ősz végéig hagytam, hogy szokja az új helyet és inkább az átlovaglására fordítottam az munkát. Lovaglása közben nem merült fel különösebb probléma, a terepen is bátran ment. Biztos lábú, gyors ló. Ellenszegülése a szárellen menésében nyilvánult meg.[9] 
Novemberben apámmal elkezdtük hozzászoktatni az íjhoz és a hátáról történő lövéshez. Gyorsan tanult és nem félt az íjtól. Miután a lövéseket már lelehetett adni a hátáról, megrebbenés vagy különösebb reagálás nélkül, akkor elkezdtük a különböző jármódokban való nyilazást tanítani. Pár foglalkozás után már lendületes állandó iramú vágtából tudtunk róla lőni. Összehasonlítva az európai sportlovakkal, sokkal jobb az idegrendszere a keleti lovaknak, harci alkalmazásra valóbban alkalmasabbak.
 
Téli időszak:
Decembertől februárig sajnos nem volt időm a rendszeres edzésekre és a téli időjárás és talajviszony sem kedvezett. Így csak alkalmankénti lovaglásra és szinten tartásra futotta az erőnkből. A ló gazdája Szilvia azonban rendszeresen lovagolta, ezért a ló erőnléte és belovagoltsága a tavaszra sokat javult. Február végén megkezdtük a rendszeresebb lovaglást és nevelést.
Március: A tél végétől a dolgozatom írásáig bő egy hónapom volt. Ez alatt az idő alatt 11 alkalommal foglalkoztam Radamesszel. Elkezdtük a lándzsa használatot is, amire már nem sok figyelmet fordított. A szárnélküli irányítást gyakoroltuk többet, mert az nem ment olyan könnyen, mint a fegyverek megszokása.
Egyenes vonalon szépen egyenletesen haladt, de az irányváltásokhoz még szársegítséget kell sok esetben alkalmazni. Áprilisban talán már a közelharc gyakorlását is elkezdhetjük vele. A nyár végére már egy közepes harci idomítottságot szeretnék Radamesszel elérni.
 
                
               2. A 10. századi magyar hadászat vitatott kérdései
 
            A korszakunk magyar hadviseléséről sok elképzelést ismerünk. Ezen elképzelések nagy része véleményem szerint kevés katonai és harcászati tudással még kevesebb saját tapasztalattal rendelkeznek. A kutatók véleményem szerint, túl nagy hangsúlyt fektetnek a régészeti eredményeknek vagy éppen eredménytelenségnek és sajnos kevés más forrást használnak elképzeléseik felállításánál. A kép, amit egy honfoglaló harci megjelenéséről festenek saját és más „laikus kísérleti régész” eredményei szerint a gyakorlati használatuk elég problémás.[10]
Az a probléma szerintem, hogy a történészek sokszor nem tesznek különbséget a temetéskor és a harc közben viselt felszerelés között, és azt vetítik a csatába induló harcosra, mint amit a sírban mellékletként a régészek találnak.[11]
 Ez egy alapvetően hibás felfogás, hisz ami nem volt a sírban az nem biztos, hogy nem volt az életben. Kiváló példa erre a dilemmára az alföldi szarmata jazigok. A jazig férfi elég szegényes mellékletű sírjai,[12] egy békés népre utalnak, holott a korabeli forrásokból tudjuk hogy egy erős, agresszív pusztai nép volt.                  A jazigoknak volt a Kárpát-medencében az első páncélos nehézlovasságuk, amit a rómaiak ellen vagy éppen velük szövetségben használtak fel.
19. Szarmata nehézlovas Traianus-oszlopáról.
 
Így itt egy komoly ellentmondásba ütközünk: a régészeti eredmények a forrásokkal szemben. Ez nagy probléma, hisz kétségtelenül a forrásoknak kell hinnünk, de ha a források által lefestett képet vesszük hitelesnek akkor a régészetet nem vehetjük annak, ha a szarmata hadászattal kapcsolatos problémák merülnek fel![13]
Ez azért is kiemelten fontos a téma szempontjából, mert nem mindegy hogy egy köntösben nyilazó lovast vagy egy páncélos harcost akarunk vizsgálni kísérleti régészetünkben.
Itt kerül az a kérdés terítékre, vajon a honfoglaló és kalandozó őseink szimplán könnyűlovasok voltak szinte minden védőfelszerelés nélkül, vagy alkalmaztak különböző nemez és bőr vértezetet, és egy merészebb elgondolásként az elit egységek egyenesen nehézlovasok voltak. Tehát már a fejedelemség korában meglehetett a hadrend kettős tagozódása, mint a későbbi királyság hadrendjében.
A rokon népek harci egységeit megvizsgáljuk a pusztai népekre mindig is jellemző volt a kettős hadrend alkalmazása és a vértes lovasság megléte. A szkítáktól a mongolokig minden nagy hódító nép elitegységei nehézlovasok voltak.[14]
Itt utalnék a pártusok és szarmaták szuper nehéz kathafraktáira[15], Baján avar kagán páncélosaira[16] vagy a mongolok csatadöntő vérteseire[17]. Mindegyikre jellemző a fémpáncél, ami pikkely vagy lemezkés a mongoloknál már inkább láncing vagy kombinált vért (láncing és fémlemezek kombinálása) és az hogy nem csak az embert, hanem sok esetben a harci lovat is vértezték, még jobban kiemeli professzionális elit mivoltukat.[18]
Itt egy alapvetően téves ellenérvvel találkozunk: nehézpáncélban nem lehet lovas nomád taktikát alkalmazni. Ezt a gyorsaság elvesztésével és a páncélban való korlátozott mozgással magyarázzák.
Mindkét érvben van igazság, de ez az igazság csak annyiban áll helyt, hogy a lovas valóban lassabb lesz egy kicsit, azaz a támadó vágta sebessége csökken valamelyest, de a másik oldalon sokkal nagyobb lesz az átütő erő az egységben. Egy megfelelően felvértezett harcos 4-5 könnyű fegyverzetűvel is felér, de alakzatban ez a szám akár a 10et is elérheti, főleg ha a könnyű fegyveres egységek nem tudnak előle szétrebbeni.
Ehhez az is kell, hogy a szárnyakon a könnyű lovasság biztosítsa az arcvonalat.[19] De így akár a taxisokba felállt gyalogságot is széttudja zilálni.
A páncélban való mozgás csak elsőre látszik nehéznek, de mint majd későbbiekben látni fogjuk ez csak látszatra nehéz, megfelelő fizikummal és gyakorlással nem akadályozza számottevően az embert, főleg nem a nomád páncélok, amik hosszú lovaglásra, az íj megfelelő kezelésére és szinte szabad mozgásra alakítottak ki. Viszont egy jó páncél megsokszorozza a túlélés esélyét és a támadás erejét.
Tehát a nehézvértezetnek jóval több erénye van, mint negatív hatása.
A páncélos hadviselés viszont más stílusú idomítást kíván a lótól, mint a könnyű fegyverzetű vitéz lova, bár azért nem olyan nagy a különbség mint az elsőnek látszik.
Hisz most nem európai lovag csataménjét próbáljuk képezni, hanem egy nomád fejedelem testőrének a harci lovát. Ezt azért is fontos tisztázni, mert attól hogy mindkettő nehézlovas még a harcrendszerük különbözik.
Ez elsőre a távolsági fegyverek használatában nyilvánul meg. A lovag megveti az íjat csatában sosem használja, kivétel ez alól érdekes módon a magyar lovagság, kik előszeretettel íjaznak a csatában, még az Anjou időkben is.[20]
A pusztai nehézlovas viszont az íj használatát természetesnek veszi, és nagy hatékonysággal alkalmazza is.
A másik nagy eltérés a lándzsa használat. A lovag 10-11. században a feje felet tartva vállból döfött vele vagy elhajította ütközés előtt az ellenfelére.[21]
A 12. században már a hóna alá szorítva előre szegezve rohamozott vele, a pajzsával fedezve bal oldalát. Ez azért volt jobb technika, mert így a ló és lovasa teljes támadási energiája a lándzsahegy csúcsába összpontosul, ami által hatalmas átütő erőt ért el. Hátrány az volt hogy sokszor az első ellenfélbe törhetett a lándzsa vagy átszaladva rajta el kellett azt engednie. Így elvesztette az értékes fegyvert.
A nomád vértes viszont két kézre fogta a lándzsáját, azzal nem csak szúrt, hanem éleit élesre fenve vágott is, ezt a hosszú nyél segítette, mert nagy gyorsaságot és hatótávolságot lehettet elérni. [22]
 
20. Keleti lándzsa viadal.
 
A pajzs használatot viszont ez a technika erősen hátráltatta, valószínűleg emiatt is van kevés pajzsról szóló adatunk. Ha használt pajzsot az vagy kis kör vagy négyszögletes alakú volt bár ez ritkábban fordul elő.[23]
A lovag had kiváló egyéni harcosokból állt, akiket magasztos eszmék lelkileg csak jobban felvértezte a csatára.
Viszont nem tartozott erényei közé a fegyelem és az ideológiai hatások következtében kevés komolyabb taktikai elemet engedélyezett egy igazi „gáncsnélküli lovagnak”. Ez a középkor folyamán mindig nagy hátránya volt az európai lovagságnak, kivéve ez alól az egyházi lovagrendek alakulatai.[24]
Ezzel szemben a keleti nehézlovasság a fegyelem és kitartás magas színvonalán álltak, őket nem érintették meg vallási elvárások és az egyénieskedés sem számított erénynek, csak azt tették mit a feletteseik parancsba adtak, de azt keresztül vitték tűzön – vízen.[25]
A magyar seregek európai hadműveletei nagyon magas szintű katonai szervezetséget követeltek meg. A szervezetség mellett kiváló felszerelést, lóállományt, hadtápot és személyes felkészültséget is megkövetelt a sikeres hadjárat. Ezekről azonban nagyon kevés hitelesnek mondható írásbeli és tárgyi forrásunk maradt.[26] Vannak viszont olyan kérdések, amik a mai napig nincsenek megnyugtatóan tisztázva.
Dolgozatom második felében a ilyen problémás kérdéseket vizsgálok a kísérleti régészet segítségével. Nem stratégiai vagy taktikai problémát, hanem a fegyverzet és a harcászat két vitatott pontját szeretném a korhűségre törekedve nem elméleti, hanem gyakorlati úton vizsgálat alá vetni.
Ez a két kérdés a következő:
 
1)    az íj töltése és a vessző elhelyezése a tegezben
 
2)    a védőfelszerelés használata és a benne való harc
 
 
                   2.1. Mielőtt a gyilkos nyíl becsapódik
 
Minden történelmi műben legyen az primer forrás vagy modern tudományos munka, ami a nomád népekkel foglalkozik csodálattal adóznak íjász tudományuknak és hatalmas nyílzáporaiknak. Kínától Nyugat-Európáig, Perzsiától az orosz fejedelemségekig rettegik a nyilazó pusztai lovasokat. Azonban arra a kérdésre, hogy hogyan is történt egy nyílzápor kivitelezése már jóval kevesebb biztos ismeretünk van. Magának a lovon való íjászatnak, több problémás része van:
Øhogyan helyezzük el a tegezt és abban a vesszőket?
Øaz íj idegére miképpen töltsük rá a nyilat, a lehető leggyorsabban és biztonságosabban?
Ømelyik ujjal/ujjakkal húzzuk ki az íjat?
Øhogyan célozzunk?
 
Az első és második kérdésben van talán a legtávolabb az elmélet és a gyakorlat egymástól. U. Kőhalmi Katalintól[27], Kristó Gyulán[28] keresztül Töll Lászlóig[29] minden nagyobb szaktekintély azt írja, hogy a vesszőket heggyel felfele állították a tegezbe a 9.-10. században a pusztai lovas népek.
Ezt főleg a régészeti eredményekre alapozzák, mert a honfoglalás kori és X. századi sírokban a nyilak hegye felfele a tegez szájánál voltak.
Így látva az in situ helyzetét a nyilaknak következtettek arra, hogy a nyilak felfele állhattak[30]
Viszont már Józsa András is felfigyelt arra a jelenségre a Kenézlő 11. számú sír kapcsán, hogy a tegez alján 3cm vastag bőr-fa korhadékot talált, ami arra utalhat hogy a hegyeket használat közben lefelé helyezték a tegezbe, ezért kellett a megerősítés.[31] 
A heggyel felfelé való tárolásnak az egyetlen előnyének azt tartották, hogy az éles hegyek lovaglás közben kiszakítják a tegez alját. A felfele álló hegyek azonban ugráltak a tegezben vágta és ügetés közben, emiatt gallért varrtak a tegez szája köré sőt be is fedték a tegez száját majd egy ajtócskát raktak rá.[32]Szerintem inkább a gallér meg az ajtócska arra szolgált, hogy vonulás közben a nyilakat a szorosan a tegezbe tartsa így a hegyek nem szúrták át ugrálás közben a tegez alját.
A heggyel felfelé álló veszőnek a tapasztalataim alapján több hátránya is van:
Ø nagyon lassú a betöltés, legalább hárommal több fogást kell alkalmazni míg a fegyver lő kész állapotba kerül, azaz 3szor több idő kell. Ha heggyel felfelé állt a vessző akkor vágtató ló hátáról 7 és 9 másodperc között tudtam egy nyilat célzottan kilőni ugyan ezt lefele néző heggyel már csak 3 másodperc volt, azaz majdnem hármat lövök 9 másodperc alatt, ha heggyel lefelé van a nyíl, míg heggyel felfelé csak egyet.
Ø A felfelé álló nyíl vasak komoly veszélyt jelenthettek az íjász kezére. Még így nyugodt kísérleti körülmények között is többször megvágtam a kezem, mikor vágta közben nem néztem oda csak érzésből próbáltam rányúlni és kihúzni a nyilat. Ezért is tartom valószínűtlennek ezt a tárolási módszert, mert a csata hevében az embernek rutinból kellett cselekednie és valószínűleg nem ért rá arra hogy a hegyeket nézegesse, amivel jelentősen lelassítja a önmagát.
Ø A másik előnyének a tegezből kifele álló hegyeknek azt tarthatnánk, hogy a harcos válogatni tudott a megfelelő nyilak között. Ez a feltételezés két ponton is „sántít”.    Az valószínű, hogy egy összecsapásra hadi hegyeket vittek és más célra használatos nyilakat nem, és logikus gondolat menetben megállapíthatjuk, hogy csak egy típusú nyilat tettek a tegezbe: vagy nehezebb messze hordót vagy rálovagláskor közeli célra könnyű kis vágó élűt. Ez azért is valószínű, mert egy tegezbe maximálisan 20 vessző fér ezt egy átlagos harcos teljes „kitárazáskor” egy-másfél perc alatt kilőtte. Emiatt nem valószínű, hogy különböző nyilakat tettek volna a tegezbe, mindig olyat, amit a hadmozdulat megkívánt. Azonban ha mégis feltételezzük, hogy kétféle nyilat tettek be és azok közül válogatni szerettek volna, akkor azt a tollak színeinek jelzés értékű kombinációjával (fekete-fehér a nehéz, piros-kék a könnyű, de ez csak egy példa) vagy a tollak alakjának különbözőségével is megtehették volna.
Ø Két lényeges dolgot azonban nem vesznek figyelembe, akik a tollakkal lefelé szeretnék a nyilat a tegezbe helyezni: ha így húzzuk ki a veszőt a vezető tollak sokszor sérülnek, ami pontatlanná teszi a célzást és ez ráadásul a közeli célra leadott lövésben mutatkozik meg, ami így könnyen a harcos életébe kerülhet. A másik probléma az, hogy a nyíl végek - amik az idegre való beakasztásra szolgáltak és a vessző faanyagának végébe rovátkolták - a fel-le való mozgás következtében könnyen lepattanhatnak, ezáltal a nyíl teljesen használhatatlan lesz.   
A mai lovasíjászok közül eddig mindenkit heggyel lefelé helyezi a tegezbe a nyilakat. Kelemen Zsolt[33] és Kassai Lajos[34] az ország két legelismertebb lovasíjásza is a lefelé fordított hegyű nyilak mellett foglal állást.
Kassai szerint viszont e tegezből nem egy, hanem több – ő akár tizenkettő – nyilat vettek ki és az íj markolata mellé fogták és onnan kiszedve a vesszőket töltötték rá az íjra.[35] Ezt az elgondolást egyébként László Gyula professzor is támogatta, bár ő pont fordítva gondolta el, mint ahogy Kassai kialakította.[36] A módszer lényegében tökéletes, tíz másodperc alatt akár 4 vesszőt is célzottan ki lehet vele lőni. Azonban élesre kifent hadihegyekkel – főleg olyannal, aminek még egy kis szakálla is van – a kéz és a markolat közül való kihúzáskor a nyíl megsebezheti az íjász kezét. Csata közben akármi adódhatott és akkor egy köteg nyílvesszőt el kellett volna dobni, ha fegyvert kellett váltani. Ráadásul nincsen sem képi, sem írásbeli forrásunk a módszer alkalmazására, legalábbis én nem találtam, igaz ettől még alkalmazhatták.
 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Óra
 
Látogatók
Indulás: 2008-11-06
 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
LEMANGURIA

 

 
KURULTAJ

kurultajlogo1a5e6c.png

 
Magyarok Szövetsége

magyarokszvetsge75d7b.jpg

 
Jász-Kun Szala

Szalaef42b54444.jpg

 
számok
free counters
 

Nézz élõ live filmet gportalon! 0-24-ben! Klikk ide! Filmek élõ live!!!!!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - TUDJ MEG TÖBBET SELENA GOMEZ MAGÁNÉLETÉRÕL, SZERELMÉRÕL, CSALÁDJÁRÓL, KARRIERÉRÕL!    *****    HA TE IS IMÁDOD A ZÖLD ÍJÁSZ VILÁGSIKERÛ SOROZAT ELBÛVÖLÕ SZERELMESPÁRJÁT AKKOR ITT A HELYED! MAGYAR OLICITY SITE    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Rendhagyó kedvezményt ajánlok Nektek, Te monhatod meg, hogy mi legyen az ára. Pl.: Születési, párkapcsoklati, horoszkóp.    *****    KÖNYVismertetõk, kötelezõ olvasmányok    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!<<-BOOKFANCLUB    *****    Ingyenes, korlátlan képfeltöltés!!! www.kepfeltolto.eu    *****    Autista - Állatbarát - Homoszexuális - Intelligens - Kívülálló - Mûvészlélek - Segítõkész - Toleráns    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!    *****    HAT ÉVE ONLINE! - LÁTOGASS EL MAGYARORSZÁG EGYETLEN MÛKÖDÕ SELENA GOMEZZEL FOGLALKOZÓ OLDALÁRA! - HAT ÉVE ONLINE!    *****    A SZULTÁNA: HÍREK - KÉPEK - SOROZATISMERTETÕK - TÖRTÉNELMI INFÓK - ÉRDEKESSÉGEK MINDEN MENNYISÉGBEN A SOROZATRÓL    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Itt a nyár! Kivirágzott a mályva és a pipitér! Hogy mit szólt ehhez a két virágmanó? Gyere, és olvasd el a Mesetárban!    *****    STITCHERS - Magyarország egyetlen oldala a természetfeletti krimi-drámasorozatról! A Stitchers sorozatot megéri nézni!    *****    Nézz Élõ live filmet gportalon. Klikk klikk klikk.    *****    Gréti. 23. Egyetemista. Chevelle. Rap. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Élõ live mozifilmek. Ha szereted a filmeket, sorozatokat, meséket akkor itt a helyed!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    ARIANA GRANDE TODAY - MAGYARORSZÁG EGYETLEN ARIANA GRANDÉVAL FOGLALKOZÓ HONLAPJA - TUDJ MEG RÓLA MINDENT